Timur és a kreativitás, meg ami elmaradt...

Mostanában ilyenek készülnek...

Na, a november kimaradt innen, de ugye nem szeretjük a novembert. És már majdnem a decembernek is vége, pedig itt még azért jönnek jó dolgok. Igazi holland mikukást ünnepeltünk együtt a családdal, ami nagyon jól sikerült. Szép verseket kaptunk és írtunk egymásnak. Az ajándékok inkább az édességinyényünket elégítették ki. Azért ilyenkor télen szeretjük a forró csokit is, amihez most ugyi rengeteg alapanyag van. Timur nagyon élvezte a mulatságot, a Jeroen és Martina ausztráliai diavetítését, és csak este 11 felé az autóban aludt el. Igazi kis szociális lény. Nagyon szereti a társaságot.

Mivel mostanában a játszóterek vizesek és hidegek, inkább itthon töltjük az időt. Timur szeret festeni és újabban ilyen tornyokat épít. Az apja azonnal kielemezte a konstrukciót és levonta a konklúziót, hogy miként dolgozik a gyerek agya. Olyanokkal is szórakozik Timur mostanában, hogy amikor eszi a kenyeret és már egy darab elfogyott belőle, akkor hajóformájú lesz, meg helikopter, meg majom, meg mikor mi. Eljátsza, hogy repül, úszik, stb. Amúgy Timur nagyon aranyos és nagyon akaratos. A kétéves kor nála még annyira nem terrible.
Nyelvileg is rengeteget fejlődött, nagyon sokat tud már. Most már nem is merek becsléseket tenni, mert már túl van azon a szinten, amit össze tudnék számolni. Sokszor mondja a holland szót valamire, és utána meg a magyart, vagy fordítva. Teljesen érti, hogy 2 szó van mindenre.

Hát így haladgatunk előre. Karácsonyra nem megyünk haza, de januárban készülünk. Most ünnepelünk. Itt most nagyon hideg van, már csak a hó hiányzik és akkor minden tökéletes lesz...
Némelyik egy kicsit homályos, de a vaku nem működik a fényképezőn. Mikulásra csomagolópapírt is festettünk és krumplival karácsonyfát, meg csillagokat pecsételtünk rá. Na, ez van, kreatívkodunk.