Szeged és Vásárhely

Judit nagymamával - Szeged, Stefánia

Horvátország után hazamentünk Szegedre a nagymamához. Természetesen Vásárhelyre is átmentünk a barátokat, ismerősöket és persze a nagypapát meglátogatni. Nagyon kellemes volt ez az egy hét. Az idő is csak az eljövetünk előtt közelítette meg a korábbi rekordokat. Judit nagymama a liget közelében lakik, ahol éppen borfesztivál volt. Minden este élő zene ment és nekünk még az ajtón se kellett kilépni az élvezetek hamzsolásához. Csak sajnos hangerősítő gomb nincs, csak az ablak becsukásával lehet enyhíteni a zajokat. A feszivál után jött augusztus 20-a, majd rá 2 napra kezdődtek az ifinapok, ami az eddigi borfesztiváli hangerőt jóval felülmúlta. Hát igen, vannak előnyei és hátrányai is ennek a tiszaparti lakásnak. Az egy hét alatt jókat ettünk, játszottunk, beszélgettünk, szóval a kisebb nézeteltéréseket eltekintve ideális volt minden. Nekem kicsit nehezemre is esett visszajönni a holland valóságba. Meg persze hiányzik is egy kicsit az otthon, a nyelv, az ottani barátok...

Ezen a játszótéren az anya is játszott valamikor, de akkor még nem voltak ilyen szuper csúszdák

Hazafelé Timur az állomáson a kezébe vette az irányítást. A helyiek nagyon jót mulattak rajta.

Ottlétünk fénypontja az augusztus 20-ai Mártély-Körtvélyes körút volt. Fülöp nagypapa kedvenc lovával, Reménnyel mentünk. Piknikeztünk egyet Mártélyon, lementünk a körtvélyesi partra is. Láttunk többféle madarat, nyulat, halat, stb. Majd visszamentünk Vásárhelyre, ahol abban a fagyizóban, ahol 30 évvel ezelőtt is ugyanazt a főzött fagyit árulták, befagyiztunk. Nem is egyet, hanem azonnal kettőt vettünk, majd miután Reményt visszakísértük a helyére, vonattal visszamentünk Szegedre. Nemcsak Remény, de mi is elfáradtunk az út végére. Remek volt a szegedi megékezés időzítése, mert éppen a tüzijátékra értünk oda, így a nap igen látványosan zárult. Timur ekkor már mély álomba merült, de a tüzijáték zajára felébredt és nagyra tágult szemekkel nézte, hogy mi történik.

ó, de régen jártam erre!

generációk - Fülöp nagypapának is ugyanilyen sünihaja volt gyerekkorában

Timur és Remény ismerkednek egymással

ilyet is lehet rajta - a füleivel azért antennázik

a töltésen Körtvélyes felé

Körtvélyes semmit sem változott,...a nagypapa sem... :)

ez a kedvenc fotóm az útról

A képek és a nyaralás érdekessége még, hogy a kis digikamera szervízben volt, így az idei képek a jó kis EOS tükörreflexes géppel készültek. Azt hiszem a jövőben többször elő fogom venni, ne porosodjon szegény.