Happy New Year!

We wish you happy new year with these Amsterdam pictures taken before Christmas in the Westerpark. Since snow at this part of the world is ephemeron, these shots are pretty unique.

Opa

Mijn vader heeft Alzheimer, en dat heeft hij al jaren, hoewel hij daar volgens de medische experts te jong voor is. Sinds vorig jaar woont hij in Amsterdam, in het Dr. Sarphati huis, waar ze voor hem zorgen. Dus af en toe gaan Timur en ik bij Opa op bezoek. Het is verdrietig om hem zo te zien wegkwijnen, en ik heb er nog steeds hele gemengde gevoelens bij. Er is weinig dat ik voor hem kan doen, de films die ik voor hem gekocht heb kijkt hij niet, als ik binnenloop zit hij aan tafel te suffen zoals de meeste demente bejaarden om hem heen. Machteloos.


Ik merk wel wat een feest het is voor hem om Timur te zien. Voor Timur is het een beetje wennen aan het verzorgingstehuis, en alle andere oudjes in meer of mindere staat van gecoordineerd bewustzijn. In de huiskamer op de afdeling hebben ze twee enorme speelgoed beesten, die Timur als eerste opmerkt, en waardoor hij een beetje loskomt.
We drinken een kop koffie, en Timur deelt zijn croissant met ons. Hij eet zelf een stuk, kijkt mij vragend aan en zegt 'Opa', wat betekent dat opa ook een stukje krijgt. Ik geef het aan hem. Dan 'Papa'... dus papa eet ook een stukje mee. Als Timur een paar toetsen op de piano aanslaat kijkt opa hem met een grote glimlach aan. Muziek.

We besluiten om even naar buiten te gaan, het is schitterend buiten, een blauwe lucht en overal een dun laagje sneeuw overheen. Timur rent voor ons uit terwijl ik mijn eigen vader voortduw in een rolstoel. We lopen richting de Hortus, en vandaar naar de Plantage Middenlaan, waar we rechtsaf gaan richting Artis. Heel even voelt het genoeglijk aan zo, lopend in de winterzon, met vader en zoon. Timur zit inmiddels op mijn schouders terwijl ik de rolstoel weer terug de Roeterstraat in duw. Opa wil naar huis. Dat geeft hij tenminste aan. Ik protesteer niet, maar neem me voor de volgende keer een langere wandeling te maken.

Timur és a kreativitás, meg ami elmaradt...

Mostanában ilyenek készülnek...

Na, a november kimaradt innen, de ugye nem szeretjük a novembert. És már majdnem a decembernek is vége, pedig itt még azért jönnek jó dolgok. Igazi holland mikukást ünnepeltünk együtt a családdal, ami nagyon jól sikerült. Szép verseket kaptunk és írtunk egymásnak. Az ajándékok inkább az édességinyényünket elégítették ki. Azért ilyenkor télen szeretjük a forró csokit is, amihez most ugyi rengeteg alapanyag van. Timur nagyon élvezte a mulatságot, a Jeroen és Martina ausztráliai diavetítését, és csak este 11 felé az autóban aludt el. Igazi kis szociális lény. Nagyon szereti a társaságot.

Mivel mostanában a játszóterek vizesek és hidegek, inkább itthon töltjük az időt. Timur szeret festeni és újabban ilyen tornyokat épít. Az apja azonnal kielemezte a konstrukciót és levonta a konklúziót, hogy miként dolgozik a gyerek agya. Olyanokkal is szórakozik Timur mostanában, hogy amikor eszi a kenyeret és már egy darab elfogyott belőle, akkor hajóformájú lesz, meg helikopter, meg majom, meg mikor mi. Eljátsza, hogy repül, úszik, stb. Amúgy Timur nagyon aranyos és nagyon akaratos. A kétéves kor nála még annyira nem terrible.
Nyelvileg is rengeteget fejlődött, nagyon sokat tud már. Most már nem is merek becsléseket tenni, mert már túl van azon a szinten, amit össze tudnék számolni. Sokszor mondja a holland szót valamire, és utána meg a magyart, vagy fordítva. Teljesen érti, hogy 2 szó van mindenre.

Hát így haladgatunk előre. Karácsonyra nem megyünk haza, de januárban készülünk. Most ünnepelünk. Itt most nagyon hideg van, már csak a hó hiányzik és akkor minden tökéletes lesz...
Némelyik egy kicsit homályos, de a vaku nem működik a fényképezőn. Mikulásra csomagolópapírt is festettünk és krumplival karácsonyfát, meg csillagokat pecsételtünk rá. Na, ez van, kreatívkodunk.