A csirkés epizód...

Bevárásrlás közben ha Timur meglát egy egész csirkét gyakran megfogja és belehuppantja a kosaramba. Hiába próbálok más csirkeárut ajánlgatni neki, esetleg azt, ami éppen akciós (spórolós anyuka, ugyi), nem kell neki. Csak az egész csirkét akarja. Azért még mindig jobb, mintha "csipszet" (kíváncsi vagyok mikor veszik fel a magyar helyesírásba), csokoládét, vagy más nyalánkságot pakolna be.

Először idegenkedtem az egész csirkétől, hogy mit csináljak vele, hogyan készítsem el, de aztán rájöttem, hogy ez az egyik legegyszerűbb és legidőgazdaságosabb (szép szó!) étel. Eddig még akármit csináltam vele, sohasem rontottam el. A hús mindig szépen megsült és ropogós lett a bőre. Azt, hogy az ember belül mivel pakolja meg, az már csak a ráadás. Én többnyire almadarabokkal és egy fél citrommal meg persze zöldfűszerekkel, legfőképpen rozmaringgal szoktam megtömni. Néha még foghagymát is dugdosok a húsába és lelocsolom olivaolajjal, de lehet akár vajat is használni.

Egyszer kipróbáltam a sóágyon sütést is. Utána órákon keresztül csak ittam. A hús sok sót felvesz. Lehet, hogy én nem vagyok nagyon só-igényes, de nekem az bőven elég, ha a sütőbe rakás előtt egy kis sóval megszórom a tetetjét. A hasába nem is kell, főleg nem az alma meg a citrom mellé. Ha a receptek által írt sómennyiséget ráraktam volna, akkor azt hiszem elsóztam volna. Meg főleg a gyereknek sem kell nagyon sózni.

Szóval akárki olvassa ezt a blogot, az egyben sült csirkét mindenkinek tudom ajánlani, még az egészen kezdő háziasszonyoknak is, mert nem fognak kudarcot vallani vele. És nincs szebb, mint a szépen megsült, ropogós bőrű csirke. Már csak egy kis saláta kell mellé, vagy lehet esetleg a csirke mellett hajában sült krumplit is sütni hozzá. Elfoglalt háziasszonyoknak is nagyon kiváló, mert nem kell órákig a konyhában ácsorogni.