Elalvás

Timur úgy 8 óra körül szokott ágyba menni. Az új rutin az, hogy a fürdés közben fogat is mosunk. Nagyon szereti a fogkefét rágni, még nem igazán tudja mi pontosan a művelet funkciója. A lelkesedés szerencsére megvan hozzá. Fürdés után könyveket nézegetünk az ágyban. A könyvtárból szoktunk hozni jó kis neki való könyveket, melyeket többnyire Timur saját maga válogat. Néha egy egész rakás könyvet lekap a polcról. A szelekció az alapján megy, hogy van-e bennük autó, mert az autós könyvek ám az igazi kedvencek. De szeretjük az állatos könyveket is, főleg amelyikben zsiráf is van. A könyvek nézegetése után leoljuk a villanyt, bekapcsoljuk a zenét, többnyire a Classical Masterworks sorozat egyikét tesszük fel, de szoktunk meditatív jellegű zenét is, vagy kínai furulyás feng shui zenét, vagy delfinhangokat is játszani. Közben szopizik egyet és lassacskán elalszik.

Nagyon nagy dilemmám ez a cicin való elalvás, mert napközben is alszik még egyet, és akkor is cicin alszik el. A bölcsiben gondolom nem nagyon vagyunk ezzel népszerűek, mert ott meg alig akar elaludni. Ők cumisüvegben adnak neki tápszert elalvás előtt. Amúgy tényleg nagyon jól csinálják, mert mindennap alszik valamennyit. Le a kalappal előttük!

Azt hiszem majd az AP listákon megnézem, hogy másoknak is van-e (gondolom biztosan) hasonló problémájuk, és ők mit csinálnak ilyenkor. Lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogy kondícionálom az elalvását és ezzel mások dolgát megnehezítem.

Amúgy közben nagy együttalvás párti lettem és azt fedeztem fel, hogy a mesekönyvekben is előjön a téma. Ugye milyen jó, ha az ember nem egyedül alszik, hanem van mellette valaki? Ha más nem, akkor legalább a kitömött állatkái. Az együttalvás nagy móka, igazi megerősítés. Ha napközben együtt vagyunk, akkor miért kell éjszakára különválnunk? Jobban tudnánk egyedül pihenni? Soha nem felejtem el a gyermekkori félelmeimet a sötétben. Mindig attól féltem, hogy valami idegen, talán szörny, van a szobában. Nagyon nem szerettem amikor anyukám leoltotta a villanyt. Ilyenkor mindig elkezdtem a tesómmal beszélgetni, aki fölöttem aludt az emeletes ágyon. Még így felnőttkorban is vissza-visszajön ez a szorongató érzés. ...Nézzétek, még Kikker sem alszik egyedül.