Wednesday, March 29, 2006

Timur rengeteget mocorog

Most már nagyon oda kell rá figyelni, mert körbe-körbe forog, nem, inkább már pörög, csak tudja az ember szemmel kísérni. A feje időnként még mindig nehéznek bizonyul és ha nem figyelünk oda, akkor hamar beveri magát az asztal lábába, vagy hasonló bútordarabokba. Napközben többnyire a nappaliban van a földön egy kiterített paplanon, csak amikor megéhezik és elfárad, akkor tesszük be az ágyba, hogy aludjon egy kicsit.

Nemcsak oldalra, hanem már előre is elég erőteljesen mozog. Hernyómozgásokkal araszol előre, ha valami megragadja a figyelmét. Seperc alatt megy 4-5 métert (természetesen a szülők időnként egy kicsit túloznak :)). Lassan kezdi a lábait külön-külön is használni és szerintem hamarosan rendesen mászni is fog.

Mindent a kezébe ragad, aztán meg alig lehet elvenni tőle. A könyvek kemény sarkai nem tartoznak Timur kedvenc tárgyai közé, viszont a borítók nagyon érdeklik és próbálja a rajta lévő dolgokat a kis mancsával megragadni. Aztán dühös lesz, mert nem sikerül. Erről az jut eszembe, amikor a bátyám kicsiként a buborékokat akarta összegyüjteni az esőben. A nagymamám erre a kezébe adott egy kosarat: "Itt van Pistikám, gyüjtsed." A tesóm kinn üvöltött az esőben, mert a buborékok nem akarták az igazságot.

Timur tud már ülni is segítséggel, de nem szeret ülni. Párszor próbáltam felültetni, mert a babakönyvek azt írták, hogy ilyen korban már tudnak úgy ülni, hogy elöl a kezükkel tartják magukat. Egyértelmü, hogy nem tetszik neki, így jobb nem eröltetni. Viszont szereti, ha kezénél fogva lábra állítjuk. Erre kimondottan mosolyog. Ezt viszont meg én nem akarom eröltetni, mert O lábat kaphat. A legjobb tényleg az, ha az ember csak magára hagyja és ő ki fogja találni mi neki a legjobb.

0 Comments:

Post a Comment

<< Home