Látogatóban Juditéknál

Judit és Milán; Milán tálcát kóstolgat

Egy héttel ezelőtt meglátogattuk Bent és Juditot. Hilversumban laknak, de ott sem akárhol, hanem egy villanegyedben az erdőszélen. Van két kutyájuk, Hédi, a vizsla és Frida, a német juhász. Nagyon szuper helyen laknak, mert bicajjal 10 perc alatt be lehet érni a város központjába. Kutyát oda nem lehet bevinni, mert mint kiderült Hilversum belvárosa kutyamentes övezet. Az autók persze bemehetnek. Micsoda kutyafóbiás emberek laknak ott? Vagy inkább kutyaszar-fóbiások? Egy ilyen rendelet Pesten polgárháborút váltana ki, pedig ott sem ártana valamit a kutyaürülék ellen tenni.

[Na, mikor dobod már el?]

Na, szóval meglátogattuk Juditékat. Kisfiuk, Milán most féléves, nagyon aranyos, kis vasgyúró. Sétáltunk egyet az erdőben (Timur szinte végig a saját lábán!), dobáltuk egy fadarabot a kutyáknak, akik rettenetes boldogsággal és lelkesedéssel futottak és hozták vissza azt. Ha nem dobtuk el újra, akkor hozták utánunk és le-lerakták a lábunk elé. Gyönyörködtünk a környező villákban is, majd finom rakott krumplit ettünk, melyhez magyar sör, bor volt tálalva. Juditnak még pilótakeksze is volt. Én már nem is tudom mikor ettem utoljára pilótakekszet. Szóval nosztalgiáztunk egyet. [Játszani öröm embernek, állatnak... ]

Timur először egy kicsit tartott a kutyáktól, mert félt, hogy felborítják. Egy idő után aztán hozzászoktak egymáshoz. Timur és a kutyák is nagyon természetesen viselkedtek. Vacsora után megtekintettük az alagsorban lévő úszómedencét. A fiúk nem maradtak szárazon, mihamar a vízbe ugrottak és bemutatták tudományukat. Timur olyan, mint egy kis hal. Beugrik, alámerül, úszik, kimászik és kezdi újra. A kimászás és a beugrás között került egy kört a medence körül. Nagyon élvezte apa is, fia is a dolgot. Este későn értünk haza ezután a mozgalmasan tartalmas nap után. Persze Timur már az autóban elszenderült.

Ennél nincs jobb...