attachment parenting - egy percét sem bánom!

Ranschburg Jenő ezt írja válaszként egy szülő levelére, aki nem tudja mitévő legyen az újabb gyermek születésekor:

"Minden, amit valaha is leírtam a gyermeknevelésrôl, az "attachment parenting" jegyében történt. A gyermeknevelésnek ez a módja tulajdonképpen azt jelenti, hogy gyermekeinket nem a társadalmi konvenciók és elôítéletek alapján kell nevelnünk, hanem úgy, hogy felismerjük, és követjük a gyermek saját belsô programját, amelyhez igazodva emocionális, szociális és kognitív fejlôdése zajlik. Meleg, szeretetteljes, interaktív nevelés ez, mely maga igazodik a gyermek karakterisztikumaihoz, és nem azokat törekszik különbözô elôírásokhoz igazítani. Mindennek- ahogy már többször kifejtettem - semmi köze nincs az elkényeztetéshez, inkább a létezés örömét, az autonóm tevékenység bátorságát alapozza meg. [Jaj, ezt annyira jó hallani!!]

Tapasztalataim szerint a külön szoba 5-6 éves kortól válik a gyermek belsô igényévé, korábban inkább a szülô igényli, a gyermek pedig - mi egyebet tehetne - elviseli. Ha a gyereket a testvér születése után telepíti át, azt a gyermek egyfajta "számûzetésként" éli meg, tehát mindenképpen korábban kell a tartós és biztonságos hálóhelyet megtalálniuk. Ha a gyerek csak 2-3 éves, amikor a kicsi megszületik - a körülményektôl függôen - meg lehet próbálkozni azzal, hogy a nagyobb - már a kicsi megszületése elôtt - külön szobába kerüljön, de, saját kiságyában, maradhat a szülôi hálószobában is."
http://www.egyszervolt.hu/napocska/hogyv/valasz.php?id=468

Családi körben - Ranschburg Jenő válaszol: http://www.egyszervolt.hu/napocska/hogyv/hogyv.htm