Timur

Nummers

2011-03-04T00:27:00.000-08:00

Timur leert getallen, en hij wordt er steeds beter in. Soms werken we er samen aan. Oefenen met het opschrijven van de getallen, en optellen en vermenigvuldigen. "Hoeveel is 3 en 3?" vraagt Timur, en dan zeg ik "Laten we ze bij elkaar optellen", en dan tellen we op onze vingers tot zes. "Drie plus drie is zes". Zo weet hij ook dat 5 plus 5 tien is.
Maar het gaat nog veel verder...
"Is honderd groter dan zes?" "Jazeker"... "Ja, want zes is niet zo oud." (dat laatste weet hij omdat zijn beste vriendjes allebei zes zijn). "en hoeveel is honderd en honderd en honderd en honderd en honderd?" En ook dan tel ik ze netjes voor hem op: "vijfhonderd".
Eergisteren kwam hij met een opvallende opmerking. "Weet je, Nathan heeft gezegd dat sommige dingen hebben geen einde... en dat begrijp ik niet...", Nathan is een van de begeleiders op school.
Inderdaad. Wie begrijpt dat eigenlijk wel: oneindigheid? Ik heb Timur verteld dat ik het ook niet echt begrijp, oneindigheid... en toen heeft de logicus in mij gepoogd hem te laten zien dat je de oneindigheid van getallen in ieder geval kan begrijpen doordat je altijd door kan blijven tellen. Maar dat vond hij al niet meer interessant.
De grote getallen blijven hem wel fascineren. En dat fascineert mijn dan weer. Gisteravond vertelde hij me dat er een haai was en die had heel veel vissen gegeten, "honderdvijftig miljoen" om precies te zijn. Ik was erg onder de indruk, tot ik hoorde dat er een Tylosaurus was gekomen, en die had de haaien opgegeten; "drie plus miljard" haaien waren er verorberd... Dat was dan vast een Tylosaurus die zo groot is als de hele aarde...

brother Pisti and his folks

2010-03-06T07:23:00.001-08:00

kacagó csecsemő: http://www.indavideo.hu/video/Kacago_csecsemp

Avontuurspeelplaats in Het Twiske

2009-10-29T12:51:00.000-07:00

Tamar heeft ook van het zonnetje genoten

Woensdag gaat Timur niet naar school en mama heeft al lang met Martine, de moeder van Tamar afgesproken om op deze dag iets leuks samen te doen. Tot deze ochtend hadden we geen plannen. Het weer was zo schitterend mooi dat het best was om naar buiten te gaan en van het weer te genieten. Onze bestemming was Het Twiske dat net boven A'dam-Noord ligt. We hebben meteen naast de avontuurspeelplaats geparkeerd en we zijn naar het speelterrein gelopen. Er waren verschillende bruggen van touw over het water, kabelbaan, wat Timur onzettend leuk vindt, een labirinth van tunnels en natuurlijk ook schommel, glijbaan en allerlei dingen om erop te klimmen. We hebben lekker gespeeld in het zonnetje. Timur wilde niet naar huis, maar dat is een goed teken. We gaan volgende keer ook langs.

een van de touwbruggen over het water...
Tante Martine doet ook mee!

het is altijd leuk om in het lucht te vliegen...
Timur is dol op de kabelbaan

Tamar kijkt naar Timur op de kabelbaan;
nog een paar jaar en dan doet ze ook mee

klimmen, klimmen en nog meer klimmen...
Timur wordt er niet moe van

lekker aan het lunchen

Anya is nagyon szeret hintázni és mindenféle játékokat kipróbálni...
a gyerekkor néha nem ér véget

A csirkés epizód...

2009-10-24T14:53:00.000-07:00

Bevárásrlás közben ha Timur meglát egy egész csirkét gyakran megfogja és belehuppantja a kosaramba. Hiába próbálok más csirkeárut ajánlgatni neki, esetleg azt, ami éppen akciós (spórolós anyuka, ugyi), nem kell neki. Csak az egész csirkét akarja. Azért még mindig jobb, mintha "csipszet" (kíváncsi vagyok mikor veszik fel a magyar helyesírásba), csokoládét, vagy más nyalánkságot pakolna be.

Először idegenkedtem az egész csirkétől, hogy mit csináljak vele, hogyan készítsem el, de aztán rájöttem, hogy ez az egyik legegyszerűbb és legidőgazdaságosabb (szép szó!) étel. Eddig még akármit csináltam vele, sohasem rontottam el. A hús mindig szépen megsült és ropogós lett a bőre. Azt, hogy az ember belül mivel pakolja meg, az már csak a ráadás. Én többnyire almadarabokkal és egy fél citrommal meg persze zöldfűszerekkel, legfőképpen rozmaringgal szoktam megtömni. Néha még foghagymát is dugdosok a húsába és lelocsolom olivaolajjal, de lehet akár vajat is használni.

Egyszer kipróbáltam a sóágyon sütést is. Utána órákon keresztül csak ittam. A hús sok sót felvesz. Lehet, hogy én nem vagyok nagyon só-igényes, de nekem az bőven elég, ha a sütőbe rakás előtt egy kis sóval megszórom a tetetjét. A hasába nem is kell, főleg nem az alma meg a citrom mellé. Ha a receptek által írt sómennyiséget ráraktam volna, akkor azt hiszem elsóztam volna. Meg főleg a gyereknek sem kell nagyon sózni.

Szóval akárki olvassa ezt a blogot, az egyben sült csirkét mindenkinek tudom ajánlani, még az egészen kezdő háziasszonyoknak is, mert nem fognak kudarcot vallani vele. És nincs szebb, mint a szépen megsült, ropogós bőrű csirke. Már csak egy kis saláta kell mellé, vagy lehet esetleg a csirke mellett hajában sült krumplit is sütni hozzá. Elfoglalt háziasszonyoknak is nagyon kiváló, mert nem kell órákig a konyhában ácsorogni.

Timur received another cousin, called Anna

2009-10-23T14:39:00.000-07:00

Timur has another cousin, a baby girl again, called Anna Borbála, who was born on 16 September. She is a cute little girl with lots of black hair and her blue eyes will hopefully stay blue, since that's the general colour in the family. Uncle Pisti is a happy father and he is still joyfully changing diapers and bathing, dressing the little Nana (her current nick name).

A boldog papa

Hordozóban

Herfstvakantie - visit to Texel

2009-10-23T13:39:00.000-07:00

On the train to Den Helder

We went to Texel at the beginning of this week. We were extremely lucky with the weather and had a great time. We also visited Ecomare the seal and bird asylum and looked at the seals, also the sick baby ones, and the orphans. Timur was impressed by what he saw.

Crusing on water, enjoying life. Some of them were quite old,
at least 34 years of age for a seal sounded quite something to me.

This one was a very young orphan found at the beginning of
September on the beach. She looked very sad indeed.

Just stiking his nose out to get some fresh air...what a life! :)

We spent time playing on the beach, building sand castles and playing football with whatever we could find to kick and run after. Timur found it quite joyful to lie down in the sand and roll around. He just couldn't get enough of that.

We also ate fish, biked around, looked at the horses and the sheep in the fields, etc. It was just great to be there and forget about all the other responsibilities for some days.

Once we were on the beach and I was busy with putting my camera into my bag when I turned around and saw Timur walking towards me with a dead seagull in his hand. I didn't know whether to laugh or cry at that moment. It was so grotesque. He was so excited: "Look mama, what I found!" was shining in his beautiful blue eyes. Fortunately, the seagull's head was no longer visible and it didn't look that dramatic, but I was still a bit concerned about all the bacteria and the illness one could get from touching it. Although we laughed quite a lot about it in the evening when we recalled the events of the day before falling asleep. It is just so easy to have great time with Timur. He is just joy, joy, joy from top to toe. I'm a very happy mother to have such a beautiful and great child!

Timur is 4 years old and he is going to school

2009-10-23T12:21:00.000-07:00

Yes, Timur turned 4 couple of weeks ago and he seems to be a happy little fellow, which makes me even more happy. Many, many thanks again to Mina and Vitor who helped mama managing 7 four-year-olds at the birthday party.

Mama nearly forgot to record the most important moments... :)

He has stopped going to the nursery on 15 October and on Monday, 26 October he will start school. This week he has holiday, i.e. "herfstvakantie".

I actually feel sorry that the nursery stopped since Timur had such a good time there. He was eating well, it was well-organised, he had his friends there and I knew that he was at a good place. I was relaxed. Besides the fact that it was close, so it didn't take much time to go and pick him up. All in all it was a joyful time for all of us, which ended now.

And when something ends, something new begins. Hopefully, another joyful period of time. From Monday on Timur is going to the Guus Kieft School in Amstelveen. I don't intend to write much about the school here, the website explains everything.

What I saw so far in the school I liked and I think it's a good environment for Timur to develop in. There is lots of freedom and he has to build structure for himself. The "begeleiders" are nice and friendly and it seems to be a place where you are allowed to express even your emotions. You can open your heart to your fellows and you can also express your disappointment. Both will be received and handled in the right way. The goal is though to have a relaxed and inspiring sphere where kids preserve and develop their curiousity for the world. I am very curious myself what kind of developments I'm going to see in Timur. What I am definitely sure about is that he will improve his social skills, most importantly he will learn to handle conflicts.

Time flies and spare time seems to be so scarce...

2009-10-23T12:01:00.000-07:00

...as a result this blog stagnates. There is so much happening in this life that there is hardly any time to stop and do other things besides the daily routine. If something extraordinary happens than the rest of the issues are put aside which I need to catch up with afterwards. If a day had 35 hours and I needed to sleep only 8, then I could still fill my time. I cannot even think of those women who washed clothes with their hands and baked bread themselves. Nowadays we have all kinds of machines to ease our lives and we seem to have even less time. Isn't this a contradiction? ... Well, life is more complicated than that. Now we have to make money to be able to buy houses and big cars. Oh, that's so important for many. I'm not even pursuing those goals, but still there are certain things in life that I have simply no time for... and this blog is one of them.

Uncle Pisti on national TV

2009-08-15T13:50:00.000-07:00

Uncle Pisti, mama's brother, and his students were on TV in Hungary. Here is the link to watch the film online: http://gazdakor.szie.hu/video/adatlap/99 Nice shots, nice drawings, nice studends, nice bro...

Timur & Tamar

2008-12-26T09:27:00.000-08:00

Since the end of November Timur has a cousin, called Tamar. She is a sweet little girl. I find the selection of the name as a kind of kindred tie between the families. We horen toch bij elkaar... :) "We are family, I've got all my sisters with me..."

Here is the link to Tamar's site: http://www.tamarvanzutphen.nl/

újra itt vagyunk...

2008-12-26T09:15:00.000-08:00

hosszú hallgatás után újra jelentkezünk. Elég sok minden történt nálunk, többek között az, hogy a papával szétváltunk. Timurról persze közösen, megosztva gondoskodunk.
Ehhez nem kívánok több kommentárt fűzni. Most ez van, ki tudja még mi lesz a dolgok vége.

Timur eddig egész jól megbirkózott a helyzettel és reméljük, hogy ez nem fog számára traumát jelenteni. 3 napot jár oviba, hétfőn a mamával, csütörtökön pedig a papával van. A hétvégét megint osztjuk. Nem jó hír, dehát ez van.

Majd jön még a többi esemény is...azok már nem ilyen kellemetlenek.

évzáró

2008-07-06T13:08:00.000-07:00

Az idén keztdünk el rendszeresebben a hágai oviba járni. A foglalkozások nagyon jók. Sok a zene, ének, közös játék. Timurt a mesék nagyon érdekelték, a körjátékok viszont először kevésbé arattak nála sikert. Inkább autózott, persze a füle közben nyitva volt. A félév végére viszont nagyon belejött, talán most ért abba a korba. Kedvenc dala a nyuszi ül a fűben, melyet Edinától tanult és lelkesen alszik, ugrál hozzá. Várjuk a szeptemberi folytatást.

Mivel Marianna néni nem viszi tovább a csoportot, így neki készült a fenti tabló.

We eten de maan

2008-05-16T04:51:00.000-07:00

We hebben de zon gegeten, en de maan.
Daarna aten we de sterren.
We aten de planeten, stuk voor stuk.
en toen...
We aten nog veel meer. We aten de letters, en het getal drie. We aten de kleur blauw, en van alle appels in je boek over fruit hebben we een hapje genomen. Hammm.

We kunnen al zo goed doen alsof... het is een van de leukste dingen om te doen.

Timur, our sweet Timur

2008-04-02T14:06:00.000-07:00

Couple of weeks ago the photographer came by the nursery again. These are the results...

Havas húsvét, azaz itt van a tél, itt van újra...

2008-03-25T10:24:00.000-07:00

Erre igazán nem számítottunk a csillagászati tavasz kezdetén, dehát sajnos ez a nagy holland valóság. Itt már legalább 5. napja esik a hó, persze mire leér a földre semmi sem marad meg belőle. Azért mindig próbálkozik és újrakezdi. A biciklin a szemünk, szánk tele van Holle anyó pihéivel. Csak reméljük, hogy az égiek minél előbb abbahagyják ezt a fura játékot, mert mi itt már nagyon várjuk a tavaszt...

[Erről inkább nem is teszek fel képet. Tavaly is volt hasonló eset. Meg lehet a tavalyi képet nézni.]

The Making of ...

2008-02-06T00:31:00.000-08:00

Timur is crazy about Dinosaurs. It's difficult to say how much of it is my influence. I'm crazy about dinosaurs and other stuff from the past, and you cannot help but turn your children on to the same passions that drive you. I hope it's not just me, I like authenticity in people, even if they're very young. Most of our Timur's Dinosaur craze was effected by the BBC's extraordinary and beautiful series "Walking with Dinosaurs". The first time we watched it together was over 6 months ago. He was instantly fascinated. I had a short ethical discussion with myself on the risks of exposing such a young child to the sometimes cruel imagery of Jurassic predators catching and eating their prey. Timur seemed untouched by the violence, not at all afraid, all fascination. I figured this is all natural, nothing Timur is not exposed to when he is on the farm in Hungary or inspecting a small dead rodent our cat Max left on the balcony. So we indulged our love of those huge fearsome reptiles.

It became addictive, as Timur would demand as the first thing after breakfast 'dino kijkes': dino watching. Now the entire "Walking with Dinosaurs" series is only six episodes, so after only a few weeks you're watching re-runs. Timur seemed not to mind at all, and continuing to watch it with him gave me a chance to learn all the dinosaur names I didn't know yet, in addition to the names of their mammallian contemporaries. After the last episode, which ends with a tremendous meteor hitting planet earth 65 million years ago, the video contains a "The Making of Walking with Dinosaurs" segment. I remember Timur getting annoyed when this would come on. He did not want to be confronted with all these humans, all this science and explanation. We never got to watch the whole "Making of ..." because Timur would first complain then loose interest. He wanted to see the dinosaurs, that's it.

Now something has changed. They say that children develop in spurts, a period of seeming stability followed by great leaps forward. He is certainly showing such leaps in his language ability, starting to make complex sentences (making subject predicate combinations, uninflected still) in both Hungarian and Dutch. Yesterday we were watching the Dinosaurs again as part of our evening program. Timur continued to suggest something like 'onth-phon', and I really wanted to know what he meant. So we were scanning throught the episodes. When we came to the "Making of ..." part Timur's attention focused. He was interested, he seemed to understand the part about the skeleton, and the story of the paleontologist digging out bones from a hill in Montana. He seems to have developed an ability understand different levels of looking at something. There is the story of the Dinos, which is beautiful and fun. Then there is the story of how they made the story of the Dinos, which is informative and fun. This difference in conceptual level is something that he grasps now, and he can enjoy. He learned how to switch between conceptual levels. What an important step to make.

In the end I also realized the meaning of 'onth-phon'. The last episode of "Walking with Beasts" is about a herd of mammoth migrating, so I figured the association is with 'olifant', dutch for elephant. Timur smiled broadly when I sent the images of the mammoths to our TV screen. Papa understood what he meant.

visit to Hungary

2008-02-05T05:17:00.000-08:00

We went to Hungary in the middle of January to visit the Hungarian family, since we missed them at Christmas. We took Wizzair from Eindhoven and flew into Budapest, then took a train to Szeged, where we stayed the first 4 days. Our mission was to visit our Hungarian grandparents, however we hardly saw either the oma or the opa. Both of them were working even on Saturday. Since we missed the goal of our mission, we tried to fill our time by visiting friends and going to the swimming pool.

A rózsaszínű csoda: Wizzair!

First we saw the Balogh family with 4! kids: Panna, Ábel, Illés and Mirkó, the 4 month old new-comer. Unfortunately, mama did not have a camera with her, so no pics of this event were made. We saw however, some nice tales on slides and the kids played a little together. It is amazing to see how big the difference is between a 2 year old and a 4 year old. But kids are the same everywhere. They love to play and enjoy company. At least these kids did.

Mandulatündér tükörben

The next day we went to the Bocsor family. Mandula and Timur played and ate together and they took even a bath. They both seemed to have fun. Timur, revealing his real Hungarian blood, joined the collective kolbász-eating, which resulted in filled bellies. All in all, it seems that Timur and Mandula can get along well together.

Levesevés

Kolbászevés

Fürdőzők
(de ne kérdezd, hogy a képek címei miért magyarul vannak)

Then came Friday, and we went to the swimming pool, since Timur enjoys water quite a lot. The Thermal was empty and we had a good time playing with a ball and swimming from one side to the other of the pool. We had finally dinner together with our Nagymama, who made chicken with mashed potatoes and the good old "befőtt" (homemade canned fruit). I can hardly remember when I ate last time befőtt. We also bought some children DVDs and filled the time with watching the Little Mole (Kisvakond) and Kukori és kotkoda. Well, kokonda as Timur calls this series of stories of a hardworking hen and a lazy, deadbeat rooster.

Pisti came to Szeged on Saturday and we were planning to visit the Nagypapa. But he called very early in the morning that he had no time to meet us. Oh, great! We had all the time in the world again. The boys, Timur and Pisti, went to sleep and slept couple of hours. I was making pancakes, Timur's all time favourite. The evening passed quietly.

Konyhaszekrényen

On Sunday the nagymama wanted to relax, so we left for Budapest to meet more people. We made another unsuccessful trial on the way to see our Nagypapa in Hódmezővásárhely. We arrived in the evening at Zsuzsa and Bubu's place, where we were welcomed with delicious dinner. We spent 1,5 days with the duo. The boys, Bubu and Timur are nearly of the same age and they seemed to get along well. Of course, there were some disagreements at times. Bubu seems to be a relaxed kid, and Timur is filled with vibrant energy, fortunately not all the time. It was good to see the 2 kids together all day. Timur enjoyed Bubu's company and vice versa. Plea

kicsit homályos mama Zsuzsa és a 2 pizsamás lurkó

két kis manó répával és tűzoltóautóval

After getting on the airplane again, Timur was looking forward to come home, but we made a detour and stopped in Eindhoven. Timur was restless in Eindhoven and he hardly waited to see his father again. He had to wait another day before that could happen. We stayed at Szilvi and Johan's place, who are very calm and friendly people. Timur lost his patience couple of times. Or was I who lost her patience?

Bubu és Timur könyvet nézegetnek.
Bubu nyugalma hatással van Timurra.

Happy New Year!

2007-12-27T12:35:00.000-08:00

We wish you happy new year with these Amsterdam pictures taken before Christmas in the Westerpark. Since snow at this part of the world is ephemeron, these shots are pretty unique.

Opa

2007-12-22T05:57:00.000-08:00

Mijn vader heeft Alzheimer, en dat heeft hij al jaren, hoewel hij daar volgens de medische experts te jong voor is. Sinds vorig jaar woont hij in Amsterdam, in het Dr. Sarphati huis, waar ze voor hem zorgen. Dus af en toe gaan Timur en ik bij Opa op bezoek. Het is verdrietig om hem zo te zien wegkwijnen, en ik heb er nog steeds hele gemengde gevoelens bij. Er is weinig dat ik voor hem kan doen, de films die ik voor hem gekocht heb kijkt hij niet, als ik binnenloop zit hij aan tafel te suffen zoals de meeste demente bejaarden om hem heen. Machteloos.

Ik merk wel wat een feest het is voor hem om Timur te zien. Voor Timur is het een beetje wennen aan het verzorgingstehuis, en alle andere oudjes in meer of mindere staat van gecoordineerd bewustzijn. In de huiskamer op de afdeling hebben ze twee enorme speelgoed beesten, die Timur als eerste opmerkt, en waardoor hij een beetje loskomt.
We drinken een kop koffie, en Timur deelt zijn croissant met ons. Hij eet zelf een stuk, kijkt mij vragend aan en zegt 'Opa', wat betekent dat opa ook een stukje krijgt. Ik geef het aan hem. Dan 'Papa'... dus papa eet ook een stukje mee. Als Timur een paar toetsen op de piano aanslaat kijkt opa hem met een grote glimlach aan. Muziek.

We besluiten om even naar buiten te gaan, het is schitterend buiten, een blauwe lucht en overal een dun laagje sneeuw overheen. Timur rent voor ons uit terwijl ik mijn eigen vader voortduw in een rolstoel. We lopen richting de Hortus, en vandaar naar de Plantage Middenlaan, waar we rechtsaf gaan richting Artis. Heel even voelt het genoeglijk aan zo, lopend in de winterzon, met vader en zoon. Timur zit inmiddels op mijn schouders terwijl ik de rolstoel weer terug de Roeterstraat in duw. Opa wil naar huis. Dat geeft hij tenminste aan. Ik protesteer niet, maar neem me voor de volgende keer een langere wandeling te maken.

Timur és a kreativitás, meg ami elmaradt...

2007-12-19T07:02:00.000-08:00

Mostanában ilyenek készülnek...

Na, a november kimaradt innen, de ugye nem szeretjük a novembert. És már majdnem a decembernek is vége, pedig itt még azért jönnek jó dolgok. Igazi holland mikukást ünnepeltünk együtt a családdal, ami nagyon jól sikerült. Szép verseket kaptunk és írtunk egymásnak. Az ajándékok inkább az édességinyényünket elégítették ki. Azért ilyenkor télen szeretjük a forró csokit is, amihez most ugyi rengeteg alapanyag van. Timur nagyon élvezte a mulatságot, a Jeroen és Martina ausztráliai diavetítését, és csak este 11 felé az autóban aludt el. Igazi kis szociális lény. Nagyon szereti a társaságot.

Mivel mostanában a játszóterek vizesek és hidegek, inkább itthon töltjük az időt. Timur szeret festeni és újabban ilyen tornyokat épít. Az apja azonnal kielemezte a konstrukciót és levonta a konklúziót, hogy miként dolgozik a gyerek agya. Olyanokkal is szórakozik Timur mostanában, hogy amikor eszi a kenyeret és már egy darab elfogyott belőle, akkor hajóformájú lesz, meg helikopter, meg majom, meg mikor mi. Eljátsza, hogy repül, úszik, stb. Amúgy Timur nagyon aranyos és nagyon akaratos. A kétéves kor nála még annyira nem terrible.
Nyelvileg is rengeteget fejlődött, nagyon sokat tud már. Most már nem is merek becsléseket tenni, mert már túl van azon a szinten, amit össze tudnék számolni. Sokszor mondja a holland szót valamire, és utána meg a magyart, vagy fordítva. Teljesen érti, hogy 2 szó van mindenre.

Hát így haladgatunk előre. Karácsonyra nem megyünk haza, de januárban készülünk. Most ünnepelünk. Itt most nagyon hideg van, már csak a hó hiányzik és akkor minden tökéletes lesz...
Némelyik egy kicsit homályos, de a vaku nem működik a fényképezőn. Mikulásra csomagolópapírt is festettünk és krumplival karácsonyfát, meg csillagokat pecsételtünk rá. Na, ez van, kreatívkodunk.

Mama's & papa's language

2007-10-28T15:04:00.000-07:00

I think Timur is getting the idea that there are 2 different languages in the house. He was talking to Mathijs and he mentioned in his book the Dutch names of the animals. He came to me immediately afterwards and repeated the same in Hungarian. As if he wanted to check whether the "paard" was still a "ló", and the "kikker" a "béka", the "eend" a "kacsa" etc. Not all the words are clear yet, but we can now guess what he wants to say. He keeps on repeating the word if we don't understand him right away, and he is sooo happy when we understand him. The success of effective communication. Then we learn talking, we grow up and we realise that people still don't understand us. :) Well, we also talk to Timur about papa's and mama's language. I sometimes say a word and then I repeat it adding: "in papa's language".

Timur fejlődése

2007-10-24T13:23:00.000-07:00

Timur 2 éves szülinapja után megint voltunk a consultatiebureauban. Nem volt nagy dörgés. Lemérték súlyát, hosszát, kikérdeztek, hogy mit eszik, hogy alszik, mennyit tud beszélni, stb. Védőoltást eddig sem kapott és valószínűleg ezután sem fog. Ezt itt simán elfogadják. Otthon, Magyaroszágon ezt azt hiszem ki kellett volna balhézni. Szerencsére ilyen liberális országban élünk, itt mindenki azt tesz, amit akar.

Szóval ott tartottam, hogy a méretek megfelelők voltak. Timur kicsi, dehát ez nem baj, van még ideje megnőni. A fogállomány is szaporodott. Most már mind a 16 fog kinn van, csak még nem mind nőtt ki rendesen. Érdekes, hogy Timur nem nagyon szeret rágni. Az ételt is elég mohón, sokszor rágás nélkül nyeli le. Amikor ma hazajött a bölcsiből kenyeret kért és adtam neki egy jókora szelet oerbrood-ot. A belsejét megette és a kenyérhéjat visszaadta. Azzal már nem bajlódott. Nem tudom, hogy ez egyedi eset, vagy ma már nem szeretnek rágni az emberek. Pedig a rágóizmoknak is meg kell erősödniük. Vagy talán ezek az izmok nagyon hamar elfáradnak, valamit hallottam már erről. Na, minden esetre utána fogok járni ennek a rágás dolognak.

Ha megpróbálom besaccolni, akkor Timur kb. 50+ szót ismer, de lehet, hogy sokkal többet. Ha azt nézzük, hogy sok mindent már 2 nyelven is ismer, akkor ennek legalább a duplája. Nagyon aktív nyelvileg. Nagyon sokszor megismétli amit hall, ugyi, ismétlés a tudás anyukája... Már nemcsak a tárgyaknak vannak nevei, hanem a cselekedetek is nevet kaptak, de mondatot eddig még nem alkotott.

Timur változatlanul lelkesedik a könyvekért. 3 hetente kiveszünk a könyvtárból néhány könyvet neki. Igy van egy kis változatosság is. Timur bolondul az autókért is. Egy pár hete a speel-o-theekból kölcsönöztünk neki egy kis piros autót. Lábbal kell hajtani így erősödik is tőle. Ezzel járunk most a környéken bevásárolni, a parkba és a játszótérre. A műanyag kereke a betontéglából kirakott járdákon jókora zajt csap. A múltkor elhúzott mellettünk egy gördeszkás fiú, hasonló zajjal. Timur leállt és hosszasan nézett utána, hogy miféle járgány volt az.

Na, kb. ennyi. Ha eszembe jut még valami, akkor majd ideírom...

Timur's debut on YouTube...

2007-10-22T13:47:00.000-07:00

We have already a large collection of films of Timur. It's high time to publish them on this blog. YouTube is our perfect partner. Just click on Videos and there you gooooo.....

Timur is making pancakes...

2007-10-22T13:15:00.001-07:00

When we are cooking we usually let Timur watch what we are doing. He can smell things, or even help us with the process. Today e.g. he took the washed lettuce leaves out of the water and put them into a sieve to let them dry.

Since Timur likes pancakes a lot, he is very eager to help making them. He helps breaking the eggs and let them drop on the floor, he pours the flour on the kitchen table, etc. :) He likes to taste, lick many things, even those that I would never take into my mouth. I try to prevent him from putting unclean things in his mouth, but for the rest I let him experiment with substances. Take a look at how we make pancakes... (sorry, I have no idea how to flip this around)

Timur can very easily play with anything. So, we don't have many expensive toys, just some basics, like some pans and potatoes. :) Timur enthousiastically chases the potatoes around with a wooden spoon in the pan and does as if he is cooking something. If I do as if I'm tasting what he has made, he is full of joy. Small things make big difference...

A háttérben a gorillánk már jóllakott és kidölt...

Timur is 2 years old!!!

2007-10-06T04:52:00.001-07:00

Judit nagymama meglepetése néhány kedves szó
ezen a kedves kis lapon

It's a wonderful day outside and Timur has his birthday today! Let's celebrate! To tell the truth, Timur spend most of the day with Papa, since I went to listen to Dr. Lad, the famous Indian ayurveda doc. After the lecture the celebration got going. We presented the gifts, which came from the grandparents and us, and later we went to the park to have a picnic dinner. There was a nice book about a lion, who broke out of a circus and went around in the streets of Amsterdam,...

...a nice birthday card and a plastic yucalele to start with string instruments. Fülöp nagypapa also called us several times on his newly acquired mobile phone. Unfortunately, he has to ask someone in the pub to operate it, because he is beyond this kind of technology. He knows nature and animals much better though. Well, one day Timur may teach him the tricks.

Here is Timur trying to play his new yucalele...

Szeged és Vásárhely

2007-10-04T22:39:00.000-07:00

Judit nagymamával - Szeged, Stefánia

Horvátország után hazamentünk Szegedre a nagymamához. Természetesen Vásárhelyre is átmentünk a barátokat, ismerősöket és persze a nagypapát meglátogatni. Nagyon kellemes volt ez az egy hét. Az idő is csak az eljövetünk előtt közelítette meg a korábbi rekordokat. Judit nagymama a liget közelében lakik, ahol éppen borfesztivál volt. Minden este élő zene ment és nekünk még az ajtón se kellett kilépni az élvezetek hamzsolásához. Csak sajnos hangerősítő gomb nincs, csak az ablak becsukásával lehet enyhíteni a zajokat. A feszivál után jött augusztus 20-a, majd rá 2 napra kezdődtek az ifinapok, ami az eddigi borfesztiváli hangerőt jóval felülmúlta. Hát igen, vannak előnyei és hátrányai is ennek a tiszaparti lakásnak. Az egy hét alatt jókat ettünk, játszottunk, beszélgettünk, szóval a kisebb nézeteltéréseket eltekintve ideális volt minden. Nekem kicsit nehezemre is esett visszajönni a holland valóságba. Meg persze hiányzik is egy kicsit az otthon, a nyelv, az ottani barátok...

Ezen a játszótéren az anya is játszott valamikor, de akkor még nem voltak ilyen szuper csúszdák

Hazafelé Timur az állomáson a kezébe vette az irányítást. A helyiek nagyon jót mulattak rajta.

Ottlétünk fénypontja az augusztus 20-ai Mártély-Körtvélyes körút volt. Fülöp nagypapa kedvenc lovával, Reménnyel mentünk. Piknikeztünk egyet Mártélyon, lementünk a körtvélyesi partra is. Láttunk többféle madarat, nyulat, halat, stb. Majd visszamentünk Vásárhelyre, ahol abban a fagyizóban, ahol 30 évvel ezelőtt is ugyanazt a főzött fagyit árulták, befagyiztunk. Nem is egyet, hanem azonnal kettőt vettünk, majd miután Reményt visszakísértük a helyére, vonattal visszamentünk Szegedre. Nemcsak Remény, de mi is elfáradtunk az út végére. Remek volt a szegedi megékezés időzítése, mert éppen a tüzijátékra értünk oda, így a nap igen látványosan zárult. Timur ekkor már mély álomba merült, de a tüzijáték zajára felébredt és nagyra tágult szemekkel nézte, hogy mi történik.

ó, de régen jártam erre!

generációk - Fülöp nagypapának is ugyanilyen sünihaja volt gyerekkorában

Timur és Remény ismerkednek egymással

ilyet is lehet rajta - a füleivel azért antennázik

a töltésen Körtvélyes felé

Körtvélyes semmit sem változott,...a nagypapa sem... :)

ez a kedvenc fotóm az útról

A képek és a nyaralás érdekessége még, hogy a kis digikamera szervízben volt, így az idei képek a jó kis EOS tükörreflexes géppel készültek. Azt hiszem a jövőben többször elő fogom venni, ne porosodjon szegény.

Split

2007-09-29T04:11:00.000-07:00

A gépünk

Megérkezés Splitbe

Splitben nem igazán voltunk a toppon. Már alig vártam, hogy véget érjen az az egy hét. Hvar szigetén voltunk. Az első szállásunk nem volt valami kényelmes, a házi néni pedig egy igazi sárkány, akivel a végén össze is vesztünk, mert az árat 3x felemelte 4 nap alatt. Sajnos otthagytam a szekrényben a két legszebb nyári ruhámat is, amiért az összeveszés után nem volt alkalom visszamenni.

Útban Hvar felé

Ezután egy nagyon kedves házaspárnál laktunk, ahol volt konyha is és tudtunk magunk főzni. A kertjük egy igazi paradicsom, tele szőlővel, zöld citrommal, gránátalmával, stb. meg sok-sok érdekes és gyönyörű virággal.

Házigazdáink

Egy napra Timurral kettesben elmentünk Hvar városba is, ami sokkal turistásabbnak tűnt, mint Stari Grad, ahol mi voltunk. Tele volt nagy szállodákkal, az utcák pedig tömve turistákkal. Sajnos nem vittünk fényképezőgepet, pedig lett volna mit fényképezni. Timurt a hátamon cipeltem és 35+ fok mellett bőven elég volt. Felmásztunk a hvari várba is. A kilátás mesés volt! Timurnak az egyik parkban sikerült egy hatalmas adag kutyaszarba is belelépni. Jó kis munkába telt, mire kitakarítottam belőle. :) Hátha szerencsét hoz!

Stari Gradnak nem volt nagy strandja, ami annyiból jó, hogy az emberek szétszóródnak a part mentén. Itt is, ott is egy-két család, egy-egy párocska, meg persze a helyi fiatalok, akik nagyon otthon érezték magukat. A horvátok nagyon kedves emberek. A játszótéren volt alkalmunk néhánnyal összeismerkedni, viszont a vendéglátásban dolgozók igyekeznek nagyot kaszálni, így mindig oda kell figyelni, hogy mennyit fizet az ember.

Stari Grad nyugodt hely

A nyaralás még egy érdekes momentuma, hogy Timur egyszer volt a vízben, akkor is a kezemben. Az idén nem ment egyáltalán bele a tengerbe. Talán hideg volt a víz, ki tudja. A 32 fokos medencéhez van szokva, mert az úszásórán ugyi ez van. Viszont nagyon élvezte a fecskéket, akik szüntelenül keringtek a fejük fölött a levegőben. A hátizsákból időnként fel-felugrott, hogy megpróbálja megérinteni őket. Megint volt néhány kedves epizódja kutyákkal is, és egy cicával is, melyet 2 kislány egy babakocsiban tologatott.

Az idővel szerencsések voltunk. Nem volt hőség és esett is egy kicsit. Teljesen elviselhető volt. Azt hiszem Hvaron én is el tudnék éldegélni, egy igazi kis paradicsom.

Gyűrűfű

2007-09-29T02:39:00.000-07:00

Falunézőben - Tündér major

Gyűrűfűre augusztus elején érkeztünk. Azért mentünk oda, mert Pisti, anya testvére, építőtábort szervezett ott a diákjainak. Gondoltuk ez jó alkalom lesz egy kis kikapcsolódásra és a találkozásra. Gyűrűfű a Mecsek egyik kis falucskája, mely a 60-as évek végére elnéptelenedett, mert a lakosok száma 200 alatt volt és a szocialista rendszer politikája nem támogatta az ilyen apró falucskák bekapcsolását az infrastruktúrába. Mivel nem kaptak bekötőutat az élet lelassult, és az emberek fokozotason más helyre költöztek. Mind a mai napig csak egy földes úton lehet bejutni, ami kb. 4 km hosszú. Az utat egy kis patak keresztezi, és van 3-4 kis híd is, melyeken nagyon óvatosan kell vezetni.

A Friedrich család cicái, márcsak Ottó, az apacica hiányzik, de ő óvatosabb volt az idegenekkel

Sanyi és a szürkemarha

Gyűrűfű ökofalu (info: http://www.gyurufu.hu/) és természetesen nincs tömegközlekedés, így a vonat a közeli vasútállomáson, Cserdi-Helesfán állt meg. Amikor leszálltunk Pisti még nem volt ott. A helység annyira pici, hogy még állomás épület sem volt ha jól emlékszem. Az az igazi, "in the middle of nowhere". Aztán kimentünk az útra. 10 perc alatt talán 1 autó halad el, de ez már reményt adott. Pisti is hamar odaért szalmakalapjában, majd beszálltunk az autóba és irány Gyűrűfű. Még innen is több falun kellett áthaladni, mire odaértünk. Viszont ott minden kárpótolt bennünket. A szép idő, a friss levegő, a madarak, a cicák, lovak, kecskék, az erdő, ahol Timurral egy nagyot sétáltunk.

Pacisímogatás

Az építőtáborba is benéztünk, Mátyás tartott egy előadást az Earthshipről, amit a fiatalok nagy érdeklődéssel hallgattak. Megismerkedtünk a falubeliekkel is.

Sajtkóstolás Sanyinál

Itt minden annyira más. Az emberek nyugodtak és barátságosak, nem panaszkodnak a rendszer miatt. Az állattenyésztéssel foglalkozók viszont rengeteget dolgoznak. Igen, a mezőgazdaság rengeteg energiát felemészt. Szinte nincs is másra idejük. Viszont nincs tv, nincs tömeg, és a politikai élet eseményei is csak szűrön keresztül jutnak el. Persze azért van internet és ezen keresztül az egész világ kinyílik a helyiek számára. Sanyi Shepherd, aki kecskékkel foglalkozik meglepően sokat tudott a világ eseményeiről. Igazi filozófus!

Sanyi és kutyája

Breastfeeding

2007-09-26T04:43:00.000-07:00

Timur is nearly 2 years old and he is still breastfed. He seems to enjoy this privilege quite a lot. He gets it mostly before falling asleep, but when he comes home after a whole day in the nursery, he tends to demand some time on the breast too. This calms him down and we establish contact again. I thought that breastfeeding at this age had mostly nurturing function and not so much of a nutritious value, but the literature says the opposite. This is what Kelly Mom says: http://www.kellymom.com/bf/bfextended/ebf-benefits.html#mother

It is true that Timur has not been really sick yet. He had/has a running nose, he threw up once, and has thin poo sometimes, but no fever or anything nightmarish. Whether this is due to breastfeeding or this is just him, I don't know. It is just even better that I can also benefit from breastfeeding, although I feel sometimes really tired, especially when I have my period too. I have no plans regarding the breastfeeding and I would be more than happy, if I could keep this up until Timur stops naturally. That's quite a challenge though, but obviously it would offer him a very special experience, and a good start in life.

Shoes, shoes and even more shoes...

2007-09-23T09:44:00.000-07:00

Timur has lots of fun putting on our shoes and trying to get from A to B in our flat in them. Sometimes he has one of my slippers on one of his foot and Mathijs' boot on the other. He looks really funny. He needs to perform some acrobatics to move ahead, but he laughs a lot in the process. Not even falling is painful. He is full of joy, full of sunshine in his heart. Here comes the son, little darling...

Elalvás

2007-09-23T08:46:00.000-07:00

Timur úgy 8 óra körül szokott ágyba menni. Az új rutin az, hogy a fürdés közben fogat is mosunk. Nagyon szereti a fogkefét rágni, még nem igazán tudja mi pontosan a művelet funkciója. A lelkesedés szerencsére megvan hozzá. Fürdés után könyveket nézegetünk az ágyban. A könyvtárból szoktunk hozni jó kis neki való könyveket, melyeket többnyire Timur saját maga válogat. Néha egy egész rakás könyvet lekap a polcról. A szelekció az alapján megy, hogy van-e bennük autó, mert az autós könyvek ám az igazi kedvencek. De szeretjük az állatos könyveket is, főleg amelyikben zsiráf is van. A könyvek nézegetése után leoljuk a villanyt, bekapcsoljuk a zenét, többnyire a Classical Masterworks sorozat egyikét tesszük fel, de szoktunk meditatív jellegű zenét is, vagy kínai furulyás feng shui zenét, vagy delfinhangokat is játszani. Közben szopizik egyet és lassacskán elalszik.

Nagyon nagy dilemmám ez a cicin való elalvás, mert napközben is alszik még egyet, és akkor is cicin alszik el. A bölcsiben gondolom nem nagyon vagyunk ezzel népszerűek, mert ott meg alig akar elaludni. Ők cumisüvegben adnak neki tápszert elalvás előtt. Amúgy tényleg nagyon jól csinálják, mert mindennap alszik valamennyit. Le a kalappal előttük!

Azt hiszem majd az AP listákon megnézem, hogy másoknak is van-e (gondolom biztosan) hasonló problémájuk, és ők mit csinálnak ilyenkor. Lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogy kondícionálom az elalvását és ezzel mások dolgát megnehezítem.

Amúgy közben nagy együttalvás párti lettem és azt fedeztem fel, hogy a mesekönyvekben is előjön a téma. Ugye milyen jó, ha az ember nem egyedül alszik, hanem van mellette valaki? Ha más nem, akkor legalább a kitömött állatkái. Az együttalvás nagy móka, igazi megerősítés. Ha napközben együtt vagyunk, akkor miért kell éjszakára különválnunk? Jobban tudnánk egyedül pihenni? Soha nem felejtem el a gyermekkori félelmeimet a sötétben. Mindig attól féltem, hogy valami idegen, talán szörny, van a szobában. Nagyon nem szerettem amikor anyukám leoltotta a villanyt. Ilyenkor mindig elkezdtem a tesómmal beszélgetni, aki fölöttem aludt az emeletes ágyon. Még így felnőttkorban is vissza-visszajön ez a szorongató érzés. ...Nézzétek, még Kikker sem alszik egyedül.

update

2007-07-26T10:41:00.001-07:00

Kicsit lemaradtunk az eseményekkel. A június és július elég zsúfolt volt, és problémákkal is kellett foglalkozni. Augusztusban szinte végig nyaraltunk. Jártunk Gyűrűfűn, Horvátországban Hvar szigetén, majd Szegeden és Budapesten. Erről majd jön a képes beszámoló.

Timur amúgy jól fejlődik. Méretei még mindig az átlag alatt vannak, de mindig hozza a WHO által megadott minimumokat. A fogai is rendben jönnek kifelé. Egész nyáron 12 foga volt és most a szülinapja körül talán meglesz a 16. Most bújkál a 13. és a 14. Azt olvastam, hogy 3 éves korra fejlődik ki a teljes tejfog-készlet. Igy van még időnk. Lassan, de biztosan mindennek eljön az ideje. És addig sem rongálódnak ezek a fogak. Fizikailag Timur a nála jóval nagyobb gyerekekkel vetekszik, sőt néha fürgébb és erősebb náluk a játszótéren. Nagyon bátran mászik fel mindenhová, hintázik, fut, le-felugrik/bújik, stb. Timur nagyon szereti az állatokat is. Szegény Borsi cicát időnként be kell zárni valamelyik szobába, vagy ki kell engedni a lenti kertbe, hogy egy kis nyugta legyen.

Nyáron Timur haját is levágtuk - nagyon rövidre. Igazi kis süni lett belőle.
Hát röviden most ennyi, folyt köv.

Hisztéria

2007-06-17T06:04:00.000-07:00

Timur elég akaratos és időnként ha nem az történik amit ő akar, akkor tombol egyet. Ez előfordul pl. amikor az utcán sétálunk és ellenkező irányba akarunk menni. Ha arra megyünk amerre ő nem akar, akkor képes arra, hogy letérdel és a homlokát belevágja a járdába. Borzasztó!! Amikor először hallottam a Mátyás anyjától, hogy Mátyás ugyanezt csinálta gyerekkorában, meg voltam döbbenve. Nem mintha először nem döbbentem volna meg Timuron is, de aztán amikor sokadikra történik a dolog, valamelyest hozzászokik az ember. Akik először látják eléggé kiakadnak, dehát mit csináljunk, nem hétköznapi a gyerek... :-) Félre a tréfát, azért tényleg úgy érzem, ez elég drasztikus reakció és próbálom Timurral megbeszélni a dolgot. Nem akarom ráhagyni, mert ki tudja hová nőheti ki ez magát. Megakadályozni viszont elég nehéz, mert ez a fejbevágás pillanatok alatt történik. Terrible 2s! Dehát még nincs is 2 éves!

Timur has 11 teeth!

2007-06-17T05:58:00.001-07:00

I probably did not look thoroughly last time. Timur has 2 extra teeth on top. What's interesting that these milk teeth do not grow in line. These latest ones are a bit towards the back. There are 4 at the front top and buttom and there is additional tooth after a 1 gap. This additional one tooth after the gap is still missing at the right buttom. We'll keep you updated. ;-)

bad experience

2007-06-13T13:01:00.000-07:00

Since at times it takes such a long time for Timur to fall asleep, especially when it's so light outside, we decided to take some measures and not stay with him until he fell asleep. He was breastfed and if he didn't fall asleep during breastfeeding, I said good night to him and left him on his own. He usually did not cry that much and fell asleep quickly. One day I heard him moving even after 10 minutes I left the room. I could not resist and went into the room to check what he was doing. Timur literally jumped on me and did not want to let me go. He was so happy with my presence. Of course, I stayed with him until he fell asleep. Today again, after 1 hour I had enough and wanted to leave. First he tried to keep me back by putting his head on me, or climbing on me, but I still tried to leave. He burst into such a painful cry that it nearly broke my heart. Imagine all those little babies, who cannot even do anything apart from crying to express their disappointment when they are left alone. I do not know whether this is a consequence of attachment parenting, or this is the same with each kid. Maybe, some of them just learn in time, that regardless what they do, their parents won't bother.

I think, a parent's heart is always a good compass. So, let's follow it.

Creche - Nursery - Bölcsi

2007-06-10T14:26:00.000-07:00

Timur goes 2 days, Tuesday and Wednesday to the nursery. He likes it there quite a lot and he is liked a lot too. He is a lovely little boy everywhere. (I hope this is not just mother's pride.) Timur started going to the creche when he was 10 months old and he is still in the baby group. He is one of the oldest in the group by now. Timur usually plays with the other 2 boys of his age, Nout and Armin, or if they are not there, he "entertains" the babies, or he is playing with the the other kids outside, at the nursery's playground. Most of them are older and bigger than him. (When I come to pick him up, I sometimes stop and watch how he is getting along with the others.) The older girls like to baby him and act like an older sister to Timur. They bring him a tissue and clean his nose when necessary, or give him a big kiss on his cheek. He is already popular with girls, what will happen later? Well, by all means, he is a pretty face.Top row left: Kitty (the group leader), the other ladies do not work normally at Timur's group and so I do not even know their names. Rajaa and Nadia the two other ladies being around Timur at the creche were not present on this day. I don't know the name of all the babies, so I rather leave those. Bottom row: after Timur comes Armin and Nout. They are the steady playmates of Timur.

Dag Lieve Gert!

2007-06-08T15:53:00.000-07:00

Christmas 2005 - visiting Maarten at Zon & Schild, Timur still as baby

...snif, snif...this is difficult to tell... Our favourite uncle died in March. I haven't got to the point to tell this earlier yet. Uncle Gert was a great man. He was our most friendly and funny family member. He had a great heart and he always had some nice words to everyone. He usually greated others with a smile and with such words: "Dag lieferd!" or "Dag, lieve schat! Je ziet er goed uit!" He was always welcome at our parties and he was always appreciated by our guests.

Gert among the boys - Mark, Vinnie, Brent

He left us so suddenly that we could not even say good bye to him. Gert was already in narcose when we were informed that he was in hospital. No one expected that he would not come out any more. He was only 64, though he had plenty of fun and adventure in his life. He was lonely in his old age and it woud have been difficult for him on the long run too, since he had not built up much pension. But these are only excuses to liberate the pain in my heart. Gert's life was sitting in a bar, smoking marihuana, drinking sherry or bier and having wonderful conversations. He was also a very creative guy and made lots of beautiful objects. His first job was being a cook on long distance cargo ships to Africa etc. He travelled a lot and had friends, lovers all over the place. His dog, Jary, accompanied him everywhere and the poor thing is on his own now. His master, who took such good care of him left. Suddenly and quietly. His departure is a great loss and we could have spent more time with him. But it's too late now. ...Dag, lieve Gert! ...snif, snif...have fun in heaven!

Gert never refused another drink - and sometimes the evening got too long

Meeting Zsanett and Lotte

2007-06-08T14:37:00.000-07:00

Zsanett & Lotte

Since mama is a freelance translator, this also means that she meets her colleagues mostly online. This is how she met Zsanett, with whom she worked together couple of times before. Zsanett and I have known each other for ca. 2 years now and this was the first time we met. Zsanett is just as nice as in her emails and the little Lotte is just as sweet as on the pictures and videos. We met in Oosterpark and spent some time sitting in the grass with the little ones. Timur ran around a lot, I got nearly dizzy from following him with my eyes. We could also witness the well-trained little Lotte, who had no diaper on. She was offered the opportunity at certain times to pee and so she did. It was amazing to see how EC works. She is not even a year old yet! I really wanted to take a photo of Lotte and Timur, the two half-Hungarian and half-Dutch kids, but the battery of the camera was empty :-( , so I borrowed these pics from Zsanett's blog. See more of the Fjordontúli Napló: http://www.fjordontul.net/index.html

Lotte...phantastic!!!

More info on Elimination Communication:
http://www.fjordontul.net/babadolgok/baba_a_bilin/index.html
This is worthwhile to try!

Timur 20 months old

2007-06-08T13:41:00.000-07:00

Photo made by a professional photographer at the nursery

Timur has become 20 months old this week. He is developing well and in his own tempo. He has 9 teeth at the moment. The books say that kids usually have all their milk teeth (20) around 1,5 years (18 months). So, he is a bit behind on the teething project, but never mind. Ami késik nem múlik (all is not lost that is delayed). He just takes his time as he did from the beginning on. Slowly, but surely he is getting there. He is in good health. He hasn't been sick yet apart from his running nose, but that's part of it. There is no way to avoid that. Timur is drooling a lot too and we have to make sure to have either something in his neck or change his clothes regularly. How easy it will be in the summer!

Timur has quite sophisticated motor response and he has good control of his movements. He is very energetic and adventurous. He is brave and looks for challeges. He likes being outside and running around in the open air quite a lot. This is the first thing he asks for after his breakfast. Fortunately, we can now go to our little garden that we have just cleaned up. When we are inside, he likes to look at books and he talks a lot in the meantime, but we cannot understand much of it yet. It's getting faster with sign language though. He is very perceptive and learns very quickly any new signs. He likes chasing the cats too and he got some scraches from Max again. Hopefully, he learned a lesson. Bors is very tolerant and the poor thing lets Timur "torture" her. We often have to interfere when Bors is complaining. Timur also likes cooking when we are cooking. He gets a pan and a spoon, some raisins or something similar to chase in the pan. He is sometimes allowed to stir the food in the pan when mama is cooking.

Timur on 10 June - photo taken by Oma

Timur is not a big eater, but he likes certain things quite a lot, e.g.: shrimp (on its own or as a filling in dumplings) kibbeling (fried fish), peas, sweet potatoe, bread with tahini or jam, French fries, pancake and his all time favourite is cucumber. He's not that much into fruits now, but he likes to eat mango. He is drinking a lot too and he uses sign language when he wants some water. Drinking from a glass goes also very well.

He does not like wearing diaper that much and he is interested in alternative methods. We were lucky so far, while cleaning the alternative places, but hopefully one day it will end up where it is supposed to be. So, far he sat on his fancy toilet only with his clothes on. He finds it strange otherwise. This proces takes patience from mama and papa.

Mama cut Timur's hair 2 times so far. Timur was ok with it for the first time, but for the second time mama had to do some acrobatics. Well, the result was worth it.

Timur still sleeps with us. One of the new achievements is that he doesn't get milk at night any more. He gets breastfeeding when he falls asleep and when he wakes up in the morning. This is a great relief to mama. Timur still wakes up for a short time at night, cries a little and then he goes back to sleep again. Good night!

Magyarországi út

2007-05-06T13:07:00.000-07:00

Április végén megint utaztunk. Ezúttal haza, Magyarországra. Repülővel (esti járat) mentünk, amit Timur elég jól tűrt, csak azt nem valami jól, hogy be kellett őt csatolnom. A mellettünk ülő hölggyel jót játszadoztak, majd átment a Mátyáshoz és elaludt az ölében. Pisti kijött értünk a reptérre, így hamar hazaértünk és ágyba kerültünk. Pisti ideadta erre a hétre az autóját, így nagyon király volt minden. Mielőtt még lementünk volna Szegedre találkoztunk Patrickkal és Asenethtel, akiket már nagyon régóta nem láttunk. Pontosabban Asenethtel, akit időközben a Patrick feleségül vett, most találkoztunk először.

the lovely couple

Megittunk egy kávét/teát/unicumot a Művész kávézóban. Ase & Timi a Művész előtt

Majd ebéded vásároltunk és a Deák téren piknikeztünk egyet kolbásszal, szalonnával, paprikával, paradicsommal, kempingsajttal, stb. Olyan igazi magyaros picknick volt. Igyekeztünk kultúránkat bemutatni távolról jövő kedves vendégeinknek. Timur közben jót aludt.

Deák téri piknik

Innen aztán rohantunk a gyerekülésért, majd mentünk le Szegedre. Szegeden először beugrottunk Péterékhez. Timur még a fürdőkádba is beugrott Mandulához, majd a hosszas örömök után hazamentünk a Jankovichba a nagymamához. Elég símán ment minden, kivéve az ágyat, ami nagyon kényelmetlen volt. Timur jókat játszadozott, a nagymamával pakolásztak, mi meg intéztük dolgainkat.

Judit nagymamával

Volt egy nagy bbq-s buli a Zsuzsiéknál. Ott voltak a Baloghék, Tóth Tamásék. Közben Mark is megérkezett Törökországból, szóval majdnem teljes volt a kör. Mátyás megint alakított a főzőtudományával. A következő nap állatkertbe vittük Timurt, majd Vásárhelyre mentünk.

A simogatóban

Timur első találkozása Fülöp nagypapával.

A nagyapa nagyon emocionális volt és alig tudtunk innen elszakadni. Útban vissza Szegedre beugrottunk Bokorékhoz, találkoztunk a nagy fiúkkal és beszélgettünk egyet Katával.

Szálljunk már be!

Szombaton indultunk Taksonyba, néhány "potyautassal".

Anikóék már vártak bennünket. Este beindult a háromnapos buli. Jött a Zsolt, jöttek a Müllnerék is, Szellye Gyuriék is. A ház minden zugában aludt valaki. Timur és Mandula egy szobában aludt. Így éjszaka fel-felriasztották egymást. Reggel meg amikor az egyik elhallgatott, akkor a másik kezdett el kuruttyolni. Nagyon mókásak ezek az apróságok. Csak az nem, amikor nem alszunk eleget. Amúgy nagyon jó volt ezt az együttlét. A közös vacsorák és a tábortűz melletti éneklés már nagyon hiányzott. Nekem vasárnap elkezdődött a konferencia és 3 napig le sem álltam. Jó volt végre arcokat látni és ismerkedni, ötleketet, infót kapni a szakmáról. Az első nap Timur integetett amikor elmentem. Olyasmi volt ez, hogy neki ott jó dolga van, menjek csak nyugodtan. A második nap már egy kicsit nyűgösebb volt. Szegény papa. A harmadik nap bejöttek Mátyással Pestre és ott bandukoltak napközben.

A Nemzeti előtt

Elmentek Pistihez egy délutáni pihenőre és este jöttek értem a Benczúrba. Pisti kijött velünk Taksonyba és másnap ő vitt ki bennünket a reptérre. Vissza is viszonylag problémamentes volt az út. Timur nézelődött kifelé. Azóta, ha repülőt hall, néha én nem is veszem észre a sok zaj között, akkor mutatja a repülő jelét és utánozza a motor zúgását. Ez utóbbit én nagyon mókásnak tartom. Timur az érkezésübk után ment a bölcsibe. Én meg hazagyalogoltam az állomásról, mert elhagytam a kulcsom valahol és nem tudtam a biciklizáramat kinyitni. De legalább szép idő volt és nem kellett sehová se rohannom.

Még egy időjárási furcsaság

2007-05-06T12:54:00.000-07:00

Március 19-én ilyen idő volt:

no comment

Második vlielandi kirándulás

2007-05-06T06:35:00.000-07:00

séta, tenger, szél, nap...Vlieland

Április közepén megint elmentünk Vlielandra. Most világossal keltünk át a szigetre, így rengeteg látnivaló volt. Még fókákat is láttunk az egyik szigeten. Ott sütkéreztek, mivel az idő csodálatosan szép volt. Szinte nyári meleget fogtunk ki és csak akkor hült le egy kicsit, amikor már hazafelé indultunk. Sokat sétáltunk a szigeten, olvasgattunk, bevásároltunk, főztünk, teáztunk, tömtük a vlielandi suikerbrood-ot (séta után ugyi, megéhezik az ember), Timur még fürdött is egy kis fürdőkádban a teraszon.

Annyira türelmetlen volt, hogy csak a pelenkát sikerült lekapni róla

Az édes semmittevés...

Sőt még izlandi lovon is ültünk. Semmi kec-mec azonnal kivittek bennünket az erdőbe. Ezek az izlandi lovak nagyon jópofák. Egyszerre teszik a jobb- és baloldali lábaikat, mint a láma, vagy a teve és ettől nagyon kényelmes rajtuk ülni. Nem rázzák úgy szét az embert ügetés közben, mint más lovak.

Azok a szuper jó izlandi lovak

Ez alkalommal egy fácánpár is rendszeresen meglátogatott bennünket. A maradék kaját többnyire kitettük nekik, hogy nyugodtan lakmározzanak. Szinte a kezünkből ettek. Viszont Effinek, anyósom kis border terrierjének sem kellett több, meg persze Timurnak sem, és élvezettel hajkurászták a fácánokat. De legalább így történt is valami.

A bátor fácán koma

Ami még megemlítendő, hogy Mátyás papa egy nyúljárat kijáratához mindenféle faág, toboz, kagyló felhasználásával nagyon szép erődöt épített. Nyúl sógor biztosan nagyot csodálkozott amikor kilépett. A kirándulás másik emlékezetes pillanata, amikor Mátyás a tengernél szaxofonozott, mi meg Timurral először játszottunk, majd ő elaludt a kezemben. Közben már a nap is lemenőben volt, de nagyon kellemes volt az idő az erős szél ellenére. Ezt a pillanatot asszem sokáig fogom dédelgetni, mert tényleg nagyon 'special' volt.

Fújjad, fújjad...

The first kiss

2007-05-06T06:18:00.000-07:00

We were quite busy in April; no time for posts. There were some important events though.

Timur got his first kiss a while ago from a girl who was a head taller than him. The girl was running after Timur on the playground and she was holding him most of the time. I constantly tried to remind her to let Timur go, but she did not listen. She went so far that she slid after Timur on the slide and at the bottom she gave a really big kiss to Timur. It was not just a kiss on the cheek but a hardcore kiss on the mouth, which took for a while. Since I was at the top of the slide, I could not even rescue Timur, but maybe he didn't even mind it that much. Oh, boy, o, boy...

Látogatóban Juditéknál

2007-03-17T08:29:00.000-07:00

Judit és Milán; Milán tálcát kóstolgat

Egy héttel ezelőtt meglátogattuk Bent és Juditot. Hilversumban laknak, de ott sem akárhol, hanem egy villanegyedben az erdőszélen. Van két kutyájuk, Hédi, a vizsla és Frida, a német juhász. Nagyon szuper helyen laknak, mert bicajjal 10 perc alatt be lehet érni a város központjába. Kutyát oda nem lehet bevinni, mert mint kiderült Hilversum belvárosa kutyamentes övezet. Az autók persze bemehetnek. Micsoda kutyafóbiás emberek laknak ott? Vagy inkább kutyaszar-fóbiások? Egy ilyen rendelet Pesten polgárháborút váltana ki, pedig ott sem ártana valamit a kutyaürülék ellen tenni.

[Na, mikor dobod már el?]

Na, szóval meglátogattuk Juditékat. Kisfiuk, Milán most féléves, nagyon aranyos, kis vasgyúró. Sétáltunk egyet az erdőben (Timur szinte végig a saját lábán!), dobáltuk egy fadarabot a kutyáknak, akik rettenetes boldogsággal és lelkesedéssel futottak és hozták vissza azt. Ha nem dobtuk el újra, akkor hozták utánunk és le-lerakták a lábunk elé. Gyönyörködtünk a környező villákban is, majd finom rakott krumplit ettünk, melyhez magyar sör, bor volt tálalva. Juditnak még pilótakeksze is volt. Én már nem is tudom mikor ettem utoljára pilótakekszet. Szóval nosztalgiáztunk egyet. [Játszani öröm embernek, állatnak... ]

Timur először egy kicsit tartott a kutyáktól, mert félt, hogy felborítják. Egy idő után aztán hozzászoktak egymáshoz. Timur és a kutyák is nagyon természetesen viselkedtek. Vacsora után megtekintettük az alagsorban lévő úszómedencét. A fiúk nem maradtak szárazon, mihamar a vízbe ugrottak és bemutatták tudományukat. Timur olyan, mint egy kis hal. Beugrik, alámerül, úszik, kimászik és kezdi újra. A kimászás és a beugrás között került egy kört a medence körül. Nagyon élvezte apa is, fia is a dolgot. Este későn értünk haza ezután a mozgalmasan tartalmas nap után. Persze Timur már az autóban elszenderült.

Ennél nincs jobb...

Timur and mama got wet in the lake

2007-03-16T15:28:00.000-07:00

The weather was wonderful couple of days ago. There was glittering sunshine all over the place and the air was so warm that we did not need a coat outside. Timur enjoyed a lot walking in the park. He was walking on the side of that artificial lake in the Westerpark. He walked a good 200m, which took at least 10 mins, since he stopped after every two steps and looked around. At such times he examined other human beings or dogs and made short comments, which I didn't understand much of yet. This walking seemed so harmless that I didn't even guessed what was coming.

Timur made a 90 degree turn and went into the water in a jiffy. As good mother I wanted to stop him and so I tried. I quickly jumped next to him in the water, grabbed him, and when my foot reached the buttom of the lake, I fell. There was so much slippery dirt that I immediately lost control and fell into the water, pulling Timur with me. Typical, when a mother worries too much, she actually causes even bigger problems than otherwise. Another mother having picnic with her kids close by came to me and she repeated couple of times: "It went so fast." Well, I didn't have much to add apart from a "ja". I was not in a mood for chatting. Timur was very passive. He didn't seem to mind that much that he was completely wet up to his knees. While I was walking home I heard some laughter behind me, but fortunately we live 5 mins away from there, so the exposure was not too long. We took a warm bath at home.

swimming lessons continued

2007-03-06T07:31:00.000-08:00

Timur continues swimming this year too. Water is like a magnet to him. He loves water to such a degree that we have to watch in the park that he does not walk into a lake or the fountain. Since we have a real bathtub, Timur finds bathing a great fun again. He grew out his first IKEA baby bathtub fairly quickly.

Hágai farsang

2007-03-06T06:27:00.000-08:00

Timur gubbaszt az Oroszlán és a Hercegnő között

A hollandiai magyar óvodák egyikében februárban farsangot szerveztek. Timur is részt vett a mulatságon. A kalóz jelmez nagyon népszerű volt és rajta kívül még 2 másik kalóz volt. Így utólag sajnálom, hogy nem készítettem róluk egy csoportképet. Timur nagyon élvezte a társaságot és déli 12-kor úgy el volt fáradva, hogy majdnem sírva fakadt.

Timurt teljesen elbűvölte a hercegnő

co-sleeping seems to be a great success

2007-02-18T00:07:00.000-08:00

As I mentioned earlier, we are practising attachment parenting and co-sleeping is an element of that. It seems not just great fun to Timur, but also a kind of reassurance that we are on his side every morning when he wakes up. Even if Timur ate a lot, "like a bouwvakker" during the day, he still demads breastfeeding at night, which I want to reduce gradually. (At least I think, I need to. New insights into attachment parenting have convinced me that I am doing ok and changing patterns is up to Timur. This is the point when the lady at the Consultatiebureau would say that I should not let myself be terrorised by my child.) Does not matter who says what, I feel that there is a bond between us that is very special and invaluable.

milyen évszak is van most?

2007-02-17T15:15:00.000-08:00

Így jónéhány méterrel a tengerszint alatt időnként aggódom a globális felmelegedés okozta meglepetések miatt. Két héttel ezelőtt havazott, most meg már úgy tűnik itt a tavasz. Közben volt egy őszre emlékeztető, szürke, esős időszak is. Arról inkább nem teszek közzé képet.

PS: By the way, ma (febr. 18.) megint tél van, az a kesztyűs, sapkás, sálas hideg.

Akkor...

... és most. Timur virágot tipor...

kicsi vagyok, székre állok és onnan kiabálok...

2007-01-30T07:04:00.000-08:00

Timur újabban azzal riasztja a házat, hogy reggel pizsamában felmászik a konyhában egy székre és kiabál. Igazából le tud már jönni, csak nem meri egyedül; még nem biztos a dolgában. Azokban a pillanatokban, amikor nem kiabál megmarkol valami gyümölcsöt az asztalon és héjastól gyűri be a szájába, pl. banánt, narancsot, passievrucht stb. Az alma még a jobbik eset. Ez a gyerek, ez a gyerek...

improvements in communication

2007-01-30T06:25:00.000-08:00

I stopped with my office job at the end of last year and now I work from home. There is much more peace in our household since then. I re-started with baby signs at the beginning of this year and after a month of practising there are some results. Timmy and Mama are happy about the improvements! :)

Bors - tiszta, egyértelmű referenciával bíró szó

2007-01-03T01:37:00.000-08:00

Timur már egy ideje mondogat dolgokat. Sokszor csak utánozza a hangokat, amiket hall. Biztosan sokkal többet ért, mint ahogy azt mi gondoljuk és tapasztaljuk. Ami számunkra is nyilvánvaló, hogy az alapszavak után bejött a Bors szó a képbe. Nagyon kedvesen, magas, elvékonyított hangon mondogatja. Mintha tele lenne érzelmekkel. Még nem sikerült rájönnöm, hogy mi ez a magas hang, ami a macskáknak kijár. Érdekes az általánosítás: most minden macskát Borsnak hívnak, sőt még a kutyákat is...

Happy 2007 - from Paloma

2007-01-03T00:56:00.000-08:00

Merry Xmas & Happy New Year to Everyone!

2006-12-25T04:52:00.000-08:00

Vlielandi kirándulás

2006-12-16T07:12:00.000-08:00

Kb. 1 hónappal ezelőtt Vlielandon voltunk. Nagyon szerencsések voltunk az idővel. Volt szép napos idő is, meg persze szeles esős is, de ez hozzátartozik. A hely specialitása, hogy ott a falun kívül a mobil telefon már nem működik, aminek én személy szerint nagyon örültem. A falu nagyon tündéri, kis icurka-picurka, a komp viszont hatalmas, a szél meg még annál is erősebb. Odafelé majdnem kidobtam a taccsot, mert a szél ide-oda himbált bennünket. Szerencsére időben partra értünk. Ank kijött elént egy kis kocsival, amiben Timurt hurcolásztuk és nagyon jókat aludt benne a friss levegőn. Láttuk az Északi-tenger dühöngését, rengeteg habot termelt, mint egy kanos csődör. A Waddenzee viszont csendes és kellemes. Mátyás finom vacsorát főzött só nélkül, hogy Jeroen is tudjon belőle enni és másnap indultunk is vissza, pedig én még olyan szívesen maradtam volna.

High street - Vlieland

a pékség előttaz Északi-tengernél

Timur started walking

2006-11-30T12:34:00.000-08:00

The achievement of this week is that Timur started walking. He holds both of his hands up in the air and wobbles like a drunkard, and he is soooo cute. He himself seems to be so happy with these improvements. We incourage him quite a lot every time he gets on his feet and makes another trial. To tell the truth, we also try to hold back laughing loudly, when he crashes after couple of steps on the ground with a thump. Well, that's the way we all started...

Tragic story of a friend... Let's light a candle for Hanna

2006-10-22T09:17:00.000-07:00

Éva with Hanna
Thanks to the wonderful iwiw, another internet tool to connect people, I managed to get in touch with several old friends, with whom I lost touch in the past years. I met Éva at my first job ever. We were both young, inexperienced, but we shared several things and friendship immediately started. We had very good conversations, Éva always impressed me with her opinion. We also shared some crazy nights going out in Makó, where Éva comes from. I'll never forget those nights when we were going home around 6 a.m. and the néni's were already going to the market with their commodities to sell. All the bread was also baked at the bakeries and she smell of fresh bread filled the whole town. These are unforgettable moments.

Then we drifted apart. We both went to study different subjects, in different cities and we lost touch. We met again via iwiw and Éva has just wrote me an email telling about her family. She had a 1,5-year-old baby girl. One day the little girl vomited couple of times, because of some virus and Éva, as a worrying mother, took her to the hospital to get infusion against drying out. It took a while before the canule was connected to her leg. Hanna, the little girl, got better the first day, but then her condition became worse day by day. She had high fever, she got medicine against that and on the third day strange spots appeared on her face. Since medical care was obviously not at its best in Makó, they decided to take the girl to Szeged to the clinic. They had to wait 3 hours before an ambulance car came, but finally they arrived. Hanna died couple of hours later. She was diagnosed with blood poisoning (septicemia), which she got via the canule put into her leg.

What a stupid mistake of the hospital, and what a waste of a beautiful young, energetic creature. (Check out the pics on their website.) Such a great loss! And what a pain to take for the parents to bury their own child. Especially at such an early age. There was not even time to prepare for this, Hanna was gone in 4 days. ...

Éva has started a foundation, which is dedicated to Hanna. Their goals are very down to earth, but still ambitious, since they have to gather quite some funds to realise them. They would like to give all kinds of support to young parents. Besides, they intend to improve medical care by funding additional education and trainings, and by getting the proper equipments, etc. They would like that the pediatric department of hospitals become a more children friendly environment, and they want that professionals take measures to prevent medical malpractices by e.g. trainings and lectures on analysing the mistakes, drawing conclusions and improve the practices. Here is their website: http://gportal.hu/portal/hannaalapitvanya/

I wish them lots of courage, energy and support in their endevours.

Éva & Nádja (who will never meet her sister)

újabb fejlemények

2006-10-15T03:25:00.000-07:00

Timur kezd egyre gyakrabban egyedül is állni. Láthatólag nagyon meglepődik az új mozdulatokon és még elég óvatos Néha én kapom el, mert félek, hogy elesik. Ezzel jobb minél előbb leállnom, mert nagyon ügyesen le tud ülni, amikor már nem bírja egyensúllyal. Most már egyre több helyre be akar menni. A konyhaajtókra zárat kell szerezni, hogy biztonságban legyen. Ha egy ajtót nem tud kinyitni, akkor kiabál, de hamar abbahagyja. Újabban, ha zenét hall tapsikol a kis kezecskéivel. Változatlanul lapozgatja a könyveket és rendszeresen lepakolja a könyvespolcokat. Időnként elmegyünk vele kirándulni, amit nagyon élvez. A vonaton, étteremben keresi a kontaktust az emberekkel. Bátran indul bárhol felfedezőútra.

Timur 1 year old !!!

2006-10-06T07:04:00.000-07:00

After all the craziness, we stopped today and dedicated the morning to Timur. We got some cakes, which we ate ourselves :) , since he spitted it out. He ate fruits instead, which made mother very happy. I wish he stayed like that. (We are very strict with sugar and Timur hasn't got any so far.)

Timur is a very active, adventureous, smiley and joyful little boy. He moves around a lot, chases the cats (not the girls yet), enjoys flipping the pages of books and looking at pictures. He tries to immitate sounds (and mother is sometimes dissappointed if she hears poe for cat and boe for book). He can also say words like baba, mama, papa, etc. It is obvious that Timur takes his time with taking the giant steps. He can already stand for the past 5 months, but standing alone is something he hasn't tried that often yet. There is no hurry. Will he always be such a mellow guy? All those irrelevant questions. :)

kinyújtott kézzel magyaráz

2006-08-30T16:37:00.000-07:00

Timur a nyaralásunk előtt kezdett el kinyújtott kézzel magyarázni. Kinyújtja az egyik kezét és a hüvelykujját a tenyerébe hajlítja. Így mutogat a nagy messziségbe, vagy konkrét dolgokra és rengeteget gagyog ehhez a művelethez. Ha egy idegen megszólítja az utcán, akkor is kinyújtja a kezét az idegen felé. Sokszor megfogják a kezét és ekkor visszahúzza. Az érintés még furcsa számára. Nagyon könnyen kapcsolatba lép az emberekkel mindenhol. Én csak ülök és nézek, meg persze szóba elegyedek. Nagyon barátságos a lelke ennek a pici emberkének.

holiday impressions

2006-08-30T16:25:00.000-07:00

Timur handled our trip to Hungary and Croatia very well. We flew into Budapest, spent some days in the city, then we took the train to Szeged and spent a week with nagymama. Timur enjoyed life in Szeged.

There was a weird story. One night papa came home restless and told mama that there was a truck in the park omitting smoke. Papa immediately wanted to call the milieu police, or at least tell the guy to stop the car and this insanity. We left Timur with nagymama and went to the Liget. Mama nearly tripped over a drunkard lying in the grass. The truck was still there. The smoke was so intense that we couldn't get close to the car. We decided to go back home. We learned on the way that the smoke was against mosquitoes and it was harmless to humans. It was difficult to persuade papa about this though. We closed all the doors and windows at home, gave a big kiss to Timur and set out for our trip to Croatia the next morning.

We drove to Croatia via Serbia and Bosnia. The trip was long, but beautiful. Bosnia is a gorgeous country! Nice mountains, crystal clear mountain rivers, fresh air, lots of forests, flowers, etc. The weather was hot and we were very excited. After crossing mountains after mountains, after mountains, we finally reached the coast of Croatie. Timur enjoyed the sea a lot, despite its coldness and saltiness. He is a brave, tough little guy.

Timur can crawl off the bed

2006-08-30T16:12:00.000-07:00

We are still co-sleeping and I couldn't imagine it in any other way. Timur is more rough during the night than before, but "that's the way we like it"... :) He turns around, across, over, or any direction you cannot even imagine. He is still breastfed during the night. Since I'm working and I'm often not with him during the day, I feel very happy that I can be next to him and care for his good night rest. Luckily, I can sleep very well too, and despite the fact that I have not slept one night through in the past 10 months, I do not feel deprived.

The good thing about this arrangement is that Timur can crawl off the bed since we came back from the holiday. If we are around, he likes to hold our hand while performing his acrobatics. When we are not around he is still brave enough to climb off. We are very proud of him for figuring out the tricks at such an early age. Well done, little boy!

megjelent az első fogacska...

2006-07-11T11:59:00.000-07:00

Így 9 hónap után, megjelent Timur szájában az első fogacska. Eddig mindig felül vártam és alul nem is néztem. Margit, a bébiszitterünk hívta fel rá ma a figyelmem. Szóval az első a bal közép alsó. A fogorvosi szakzsargon is valószínűleg hasonlóan fogalmazna.

Champion in crawling - Timur's development

2006-07-09T00:24:00.000-07:00

Timur turned 9 months this week. (He has already spent 1,5 years on this earth together with his life in the womb. How weird that we never count those months when we talk about one's age. It's an important part of life though.) He is developing rapidly. I was surprised to see how well he can sit, stand and sit down while also trying to grab something lying on the floor. Crawling is his main movement to move forward. Since his curioucity drives him, he has become quite good and fast at it by now. When he takes a short distance he stops and looks back at us with a smile. :)

He likes to "annoy" us by pushing the buttons of the fax machine. We have already made measures to avoid this, but he still finds his way. I'm sure it's not about annoying us, but all those buttons make noise and that's great. The more the noise, the more the fun. I wonder how many people he has called already. :)

All in all, we are very happy parents, Timur is a lovely little boy, who is interested in anything new, even if it is just a little piece of dirt on the floor. He takes everything into his hand and then into his mouth. We have to take care that he doesn't swallow anything harmful. He likes to play with catfood, so we diligently put the bowls up on the table when Timur enters the kitchen. Mathijs told me yesterday that Timur had surely tasted it before. :)

He articulates quite a lot of sounds. Sometimes it has even a communicative function when he tries to tell us something. The rest is mostly story telling. He has special noise for the cats. Timur enjoys music a lot! Shoebeedoebeedubbbaba... :)

Hot weather - ease it with a bath

2006-07-08T12:25:00.000-07:00

We had some really hot days in Amsterdam. Temperature went up to 35 degrees. Not a joke, especially not with a baby, who has never experienced summer before. We put Timur's bath on the balcony, which he enjoyed a lot. I cooled him with a wet cloth, which he didn't like that much. When I started putting the cloth on my head and did all kinds of funny tricks, we had quite some fun. Unlike the day before, when he cried 2!! hours long. There were simply no cures. Nothing worked then. He probably had stomack ache from all the food he ate during the day. I was a bit more pushy with solid food and his stomack pushed back...

babamassage

2006-07-08T12:20:00.000-07:00

Not so regular, but happens often. Very effective when Timur has problems with passing food through. After a little oily massage we can hardly keep up with changing diapers... :) Works like a charmer.

ethical issue about writing a blog about our child

2006-05-29T06:57:00.000-07:00

Mathijs went to a "Summit for the Future" conference and someone mentioned there the ethical issue of writing a blog to our children. As soon as the children grow and they have mates who are able to read, they will be able to read such blogs too. Even more, future employers may have access to this info and all can be used for or against our children.

We decided that as soon as Timur will become 6, or may even earlier, we will stop having this blog available to a wide public.

If anyone has more info, an interesting article, or simply opinion on this issue, please don't hold back.

Timur climbed out of the swimming pool...

2006-05-27T05:31:00.000-07:00

...to get a ball. Timur eagerly plays with a ball in the water at the swimming lesson. Papa put the ball on "shore", since Timur was supposed to sit on the edge of the pool. The ball immediately rolled away and Timur climbed out of the pool to get it. Most parents were surprised to see his brave and skillful moves. ...Unfortunately, at these special moments I usually do not have the camera on me.

'zo mooi als een meisje'

2006-05-27T05:30:00.000-07:00

...zei een vriendelijke, dikke, zwarte mama een tijdje geleden. Kijk eens...

Meer foto's om te bewonderen: http://www.flickr.com/photos/timurvz

As Time Goes By

2006-05-15T08:27:00.000-07:00

Fatherhood is something that grows on you. A lot of friends have asked me over the past months what does it feel like to be a father. I find myself somewhat dumbfounded, unable to clearly answer that question. "It" does not "feel" terribly different from before, I don't feel like a changed man. It is easy to be proud, especially with Timur who is such a wonderfully happy child, and I feel very proud. But pride is not a feeling, it is a liability closely related to arrogance and egotism.

But there is a change, it is not a change on the level of feeling, it is deeper. I have never encountered anything that is so powerful in putting things in perspective. Values, daily priorities used to be more problematic, more messy, more complex, and hence more stressful, because choices, reasons, motivations, urgencies all played before my mind's eye in a kaleidoscope of possibilities. Making the right choices could be an arduous process, not seldom leaving one with a sense confusion or regret, whenever a 'wrong' choice was made.

Timur made all this much simpler. He is an absolute existential priority, and it puts a whole bunch of things in proper perspective. What he needs from me is both simple and somewhat of a new experience. He just wants attention and the possibility of enjoying existence together. He is not interested in what I know, what I can do, how much money I make, if I can finish the project in time... He doesn't care about the petty annoyances of modern existence... Life is a very simple and spontaneous business, and every moment I spend with him is a powerful reminder of this fact. Because the truth is that Life is a simple and spontaneous business. Functioning in today's society may not be, but that is only a limited part of reality.
I am grateful that this is happening. I notice that I start making choices with less anxiety, I reject requests that are not important (allthough they may be urgent). Life looks a bit more like life now. Thank you for that feeling Timur.

Timur stood up last week

2006-05-13T11:47:00.000-07:00

Timur stood up by holding my trousers

To our great surprise Timur stood up about 1,5 weeks ago. (Sorry, I had no time to tell this news earlier.) He can already sit much better than before, but he still doesn't sit as often as he decides to stand up. He makes a circle and then tries again and again. He seems to enjoy standing up much more than sitting. He is looking for challenge. He is not happy with crawling where everything is flat. He wants to crawl over our legs and whatever else he can find to crawl over. He also likes books, but the most interesting is to chew on paper. I'm not sure how much paper he has already eaten. :(

Oh, ho-ho-ho-hooooo...

attachment parenting - egy percét sem bánom!

2006-04-28T14:04:00.000-07:00

Ranschburg Jenő ezt írja válaszként egy szülő levelére, aki nem tudja mitévő legyen az újabb gyermek születésekor:

"Minden, amit valaha is leírtam a gyermeknevelésrôl, az "attachment parenting" jegyében történt. A gyermeknevelésnek ez a módja tulajdonképpen azt jelenti, hogy gyermekeinket nem a társadalmi konvenciók és elôítéletek alapján kell nevelnünk, hanem úgy, hogy felismerjük, és követjük a gyermek saját belsô programját, amelyhez igazodva emocionális, szociális és kognitív fejlôdése zajlik. Meleg, szeretetteljes, interaktív nevelés ez, mely maga igazodik a gyermek karakterisztikumaihoz, és nem azokat törekszik különbözô elôírásokhoz igazítani. Mindennek- ahogy már többször kifejtettem - semmi köze nincs az elkényeztetéshez, inkább a létezés örömét, az autonóm tevékenység bátorságát alapozza meg. [Jaj, ezt annyira jó hallani!!]

Tapasztalataim szerint a külön szoba 5-6 éves kortól válik a gyermek belsô igényévé, korábban inkább a szülô igényli, a gyermek pedig - mi egyebet tehetne - elviseli. Ha a gyereket a testvér születése után telepíti át, azt a gyermek egyfajta "számûzetésként" éli meg, tehát mindenképpen korábban kell a tartós és biztonságos hálóhelyet megtalálniuk. Ha a gyerek csak 2-3 éves, amikor a kicsi megszületik - a körülményektôl függôen - meg lehet próbálkozni azzal, hogy a nagyobb - már a kicsi megszületése elôtt - külön szobába kerüljön, de, saját kiságyában, maradhat a szülôi hálószobában is."
http://www.egyszervolt.hu/napocska/hogyv/valasz.php?id=468

Családi körben - Ranschburg Jenő válaszol: http://www.egyszervolt.hu/napocska/hogyv/hogyv.htm

exclusive breastfeeding in the first 6 months

2006-04-28T10:18:00.002-07:00

I followed the advice of WHO and UNICEF and Timur was exclusively fed on mothermilk in the first six months. Well, I don't have much else to add to this fact, I just wanted to note it here. I feel like an angel in the Dutch culture where women stop breastfeeding after 3 months, when they go back to work. The lady in the consultatiebureau was also surprised, but told me it was my own business. God damn right. She added later that I shouln't let be terrorised by my child. Well, I hope she didn't mean breastfeeding when she said that.

Timur and the cats

2006-04-28T10:18:00.001-07:00

Babies and cats cannot go together, or 'never leave your baby alone with your cat', etc. We heard several warnings before even Timur was born. Max, our 4 year-old cyrese (cirmos) cat is like a wild cat. He spends most of his time outside. He reacted a bit alarmed when he heard Timur's cry for the first time. Time by time he got used to the roughness and noisiness of Timur and now he is not that much annoyed any more. If Timur gets too close to him or if Timur is too rough, Max warns him with a miauw. Though Timur doesn't understand his language; as the older and wiser one, Max goes to find a safer spot in the house.

When Timur was younger, Max and him got along much better. Now Timur crawls after Max and he cannot stand it. He disappears immediately via the balcony.

Bors our siamese cat is much more tolerant and much more jealous than Max. Bors sensed around the birth that attention was reduced tremendously, and it stayed like that ever since. She replied to this by throwing herself on her back whenever someone came/comes by. (Our house was fairly busy around that time.) While I was giving birth Bors was under the warm tub. There was a little step into the tub and there was a little cosy spot under it. When Timur was born, she immediately checked him out. We always allowed her to get close to Timur, sniff at his head, nose etc. Timur got used to the presence of Borsi and now they are getting playmates. (Well, with a little bit of exaggeration.) Timur is squezing Bors, but Bors doesn't seem to be bothered by it. She tries to kick back a little, but with great care.

Bors does not mind to be bothered by Timur

When Timur is on my lap, Bors would like to be there as well and when this is not possible, she is looking back with sad eyes. Or tries to settle in Mathijs' lap, or she sits next to us. She takes the competition for attention very seriously. However, she is not agressive, she never hurt Timur or anyone else. Rather she is very gentle with Timur. They sleep sometimes next to each other or Borsi sleeps at the feet of Timur under the blanket. It's getting to develop into a co-habitation that everyone seems to enjoy.

Timur & Bors in our pillow paradise

the diaper issue

2006-04-28T10:18:00.000-07:00

We decided to use both plastic and cotton diapers. We use cotton ones during the day and Pampers during the night or when we leave the house. The NinaBartPalomCo gave us plenty of textile diapers, so we didn't have to buy anything to start with. I like the cotton diapers, they are nice and gentle. I think, due to the use of cotton diapers, we do not have problems with rashes either. Washing them is also not such a hassle as I thought at the beginning. I soak them in water with some vinegar and they don't smell in this way. The vinegar is also antiseptic. We save Timur's bum, save the environment, save money, etc. Win, win, win...

mivel dolgozom, így szükség volt bébiszitterre

2006-04-28T10:01:00.000-07:00

Igen, a múlt héten kezdtük a bébiszittereskedést. Margit, aki itt lakik a park túloldalán, vigyáz Timurra heti 2 délután. Az idő többi részében egyelőre a papa az ügyeletes, de neki is egyre több dolga van. Mama nem örült, hogy a papa etetés nélkül vitte a héten magával Timurt valami biznicmítingre. Timur nagyon jól oldja a hangulatot és mindenkit felvidít, igazi jó 'ice-breaker'. Na, visszatérve, Margit és Timur együttese nagyon jól működik. Nagyon szeretik egymást. Margit kicsit aggódik a cicák és Timur szimbiózisa miatt. 'Bármiféle férget elkaphat' - mondja ő, amiben teljesen igaza van. Amikor hazaérek látom, hogy a macskák kedvenc párnái gondosan el vannak szeparálva Timurtól. Nagyon édesek. :) Margitnak egy kis gond van a lábával. Nem tudja nagyon emelgetni Timurt, és a lépcsőn lefelé igazi kihívás számára, de azért reméljük menni fog. Vettünk egy kis ülős babakocsit, aminek a hátulját le lehet hajtani és aludni is lehet benne. Nem a legdrágább, alumíniumvázas változat, így van egy kis súlya, ha a lépcsőn le-fel kell hordozgatni. Találtunk neki egy helyet a bejáratnál, így reméljük Margitnak nem lesz ezzel gondja és motiválni fogja, hogy sétálni menjenek ebben a gyönyörű időben. Nagyon örülök, hogy jól mennek a dolgok a bébiszitterkedéssel és nyugodtan tudok ülni a munkahelyemen. Júniustól 2 napra a bölcsödébe is felvették Timurt. Az újabb kihívás lesz, de reméljük olyan könnyen veszi majd a kanyarokat, mint eddig.

mivel egyre többet dolgozom...

2006-04-28T09:53:00.000-07:00

így nagyon fontosnak tartom, hogy a Timurral töltött idő tartalmas és hasznos legyen. Minden este munka után elviszem sétálni a parkba. Leteszem a fűbe, hogy ismerkedjen a bacilusokkal. :) Sokat olvasunk verseket, meg persze a meséket, ami most nem jut mindennapra. Az éneklés még mindennapi és remekül ki lehet vele tölteni az üres perceket. Most olvastam a babamasszázsról egy cikket és rájöttem, hogy már megint hanyagoltam a dolgot, pedig nagyon fontos. Ebben a rohanó világban ez még egy eszköz arra, hogy tegyek valamit érte. Így elhatároztam, hogy elalvás előtt megpróbálom minden este megmasszírozni.

Itt a cikk: http://www.informed.hu/eletmod/care/csecsemoapolas/?article_hid=72364&article_pageing=1

April was a crazy month, papa, mama busy, Timur started eating veggies...

2006-04-28T09:42:00.000-07:00

April was full of activities, lots of unfinished projects were completed. Mama started working couple of days again. She feels a bit tired in the evenings. We still continue with breastfeeding, but Timur gets everyday some kind of other food as well. I let him sometimes taste what I am eating too. He is sooo interested in what I am eating and I have difficulty in saying no. Though, I don't want to give him bread and grains and cowmilk for a while. He eats all kinds of vegetables (pumpkin, carrots, spinach, zucchini, aubergine, paprika, fennel, etc.), we mixed a little bit of fish into his food as well. He has tried some fruits too, such as banana, apple, one piece of pealed grape and kiwis. Timur is not picky, he ate everything so far. He eats with enthusiasm. Of course, the first time he was a bit reluctant and made faces, but he got into it immediately. 'Breastmilk is boring, gimme some colours.' :)

no pram so far

2006-03-31T13:25:00.000-08:00

We not only live without a baby room, but we are walking around without a pram too. We carry, or with the attachement parenting term, we wear Timur. He is hanging on us when we walk, bike, use tram or any other means of transportation. I think, I have developed good muscles by now. When I do the groceries, I have a backpack on my back, Timur (now well above 7 kg) on my belly and at least another bag in my hand on the way home. This definitely helped me to recover faster from the after birth physical condition blues.

In fact, pram has become a controversial issue in the past decades. Here is an interesting article about it: http://www.lll.hu/node/198

16/05/06
I bought a shopping cart a while ago. Now I pull the groceries in the cart and carry Timur in the Baby Bjorn. I thought first that only grannies used such a cart, but now I can't bother any more. I enjoy using it so much. It seems that the Baby Bjorn and the shopping cart are becoming a trend in the neighbourhood. I'm so coooooool. :))

úszás

2006-03-31T11:00:00.000-08:00

Ma megint én vittem Timurt úszni. Időben ott voltunk, most már minden ismerős volt, így minden flottul ment. Timur nagyon élvezi a vizet és teljesen éber lesz tőle. Kalimpál, a lábait úszásfélére használja, úgy mint ahogy a búvárok is csinálják, csak ő sokkal gyorsabban csapkod. Azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen ügyetlen, mert alig tudtam Timurt a kezemben tartani, annyira ficánkolt. Az a félóra úszás az bőven elég is. Már a zuhany alatt sem sír, csak pofákat vág, utána meg mosolyog a hölgyekre az öltözőben.

Moments of the swimming lesson

Blurry, like underwater pics

Trainspotting - a walk on the wild side...

2006-03-31T06:29:00.001-08:00

When we go out for a walk, we usually go to the Westerpark, which is next door. This is where the Westergasfabriek used to be. The old factory buildings were redecorated and now they are used as exhibition hall, restaurant, cafe, cinema, kindergarden etc. and even the city hall has offices in one of the buildings. The park is nice and modern, it's full of spring flowers. The colours are wonderful. There are also some crazy and funny artworks in the park. Tja, the Amsterdam artists...

At the other end of the park trains are running to and from Central Station. Sometimes we go trainspotting with Timur. These Dutch trains are nice and yellow and you can spot them from a great distance. We have to climb up to a little hill to see the trains and there we also get a nice overview of the park. Kids are playing football, dogs are running and sniffing, ducks are swimming in the lake, seagulls are flying above our head, joggers and bikers pass by. There are not many trees in the Westerpark, so the wind can be very strong. Timur comments the situation with some mumbling. On the way home he nearly always falls asleep.

Timur rengeteget mocorog

2006-03-29T09:21:00.000-08:00

Most már nagyon oda kell rá figyelni, mert körbe-körbe forog, nem, inkább már pörög, csak tudja az ember szemmel kísérni. A feje időnként még mindig nehéznek bizonyul és ha nem figyelünk oda, akkor hamar beveri magát az asztal lábába, vagy hasonló bútordarabokba. Napközben többnyire a nappaliban van a földön egy kiterített paplanon, csak amikor megéhezik és elfárad, akkor tesszük be az ágyba, hogy aludjon egy kicsit.

Nemcsak oldalra, hanem már előre is elég erőteljesen mozog. Hernyómozgásokkal araszol előre, ha valami megragadja a figyelmét. Seperc alatt megy 4-5 métert (természetesen a szülők időnként egy kicsit túloznak :)). Lassan kezdi a lábait külön-külön is használni és szerintem hamarosan rendesen mászni is fog.

Mindent a kezébe ragad, aztán meg alig lehet elvenni tőle. A könyvek kemény sarkai nem tartoznak Timur kedvenc tárgyai közé, viszont a borítók nagyon érdeklik és próbálja a rajta lévő dolgokat a kis mancsával megragadni. Aztán dühös lesz, mert nem sikerül. Erről az jut eszembe, amikor a bátyám kicsiként a buborékokat akarta összegyüjteni az esőben. A nagymamám erre a kezébe adott egy kosarat: "Itt van Pistikám, gyüjtsed." A tesóm kinn üvöltött az esőben, mert a buborékok nem akarták az igazságot.

Timur tud már ülni is segítséggel, de nem szeret ülni. Párszor próbáltam felültetni, mert a babakönyvek azt írták, hogy ilyen korban már tudnak úgy ülni, hogy elöl a kezükkel tartják magukat. Egyértelmü, hogy nem tetszik neki, így jobb nem eröltetni. Viszont szereti, ha kezénél fogva lábra állítjuk. Erre kimondottan mosolyog. Ezt viszont meg én nem akarom eröltetni, mert O lábat kaphat. A legjobb tényleg az, ha az ember csak magára hagyja és ő ki fogja találni mi neki a legjobb.

wearing Timur is a total success!!!

2006-03-13T08:35:00.000-08:00

Since I decided last time that I was going to wear Timur more often, so I did. At least an hour every day. This new practice seems to be a total success. Apart from getting stronger muscles, this is also a fast and sure way to lose those extra kilos. He is gaining, I'm losing. The only thing I have to watch out with is my back, since that seems to suffer a bit.

Today I wanted to do the vacuum-cleaning and I didn't want to leave Timur on his own. I put him in his BabyBj0rn thing and started hoovering. He fell asleep in 5 minutes. This is not the first time that the vacuum-cleaner puts him to sleep. Funny! :)

What is also nice about wearing Timur is that while cooking I can let him smell the garlic, onions, spices, etc. He's digging it.

Here is a picture of my first new sling experiments. Timur knows the sling, because he was carried in it when he was still a newborn.

Here is Mathijs hoovering, while Timur is sleeping.

baby cry - the vicious circle

2006-03-09T13:21:00.000-08:00

Why wear babies

I must say I was more involved in my own shit in the past couple of weeks and did not pay enough attention to Timur. Alka was a good eye-opener and drew my attention to the importance of these issues. So, what do you get, if you neglect your child? Yes, that's right, a crying baby. It is soooo god damn simple. And what do parents do when babies cry? Yes, they try to calm them down by picking them up, and later by giving candy, toys and the size of calming tools will just increase by age. Just give them something quickly, so that they shut up and will not complain. This is the road to hell. This is how relationships can become materialistic and the important issues remain untouched. This is the best way to create frustrated kids and unhappy parents, who are unable to fulfill their kids' needs.

So, this morning I decided to wear Timur, which paid off immediately. I put him in his BabyBjörn thing and walked around in the house, did cooking etc. I don't think he was that comfortable, but I guess the physical closeness was all he needed. He was quiet and even when I put him down later he didn't cry the way he did in the past couple of days. All babies want is closeness, but we parents want to get rid of them sometimes wanting to have time for ourselves and by doing so making irreversible mistakes.

Today's resolution is to try to wear Timur more often in his sling and by doing so I also hope to gain more quality time for myself.

An eye-opening article by Krisztina Babó the sling specialist: http://www.lll.hu/node/94
More about how to put the sling on: http://www.lll.hu/node/95
Nandu's sling tying tricks: http://www.nandu.hu/English/Practical/practical.htm
More on baby wearing & slings: http://www.naturalfamilyonline.com/articles/babywearing.htm
Babywearing a la dr. Sears: http://www.askdrsears.com/html/5/t051100.asp

baby massage

2006-03-04T16:10:00.000-08:00

I heard of the good effects of baby massage, so it was an easy decision to enroll for a baby massage class. Actually, I took a baby massage seminar at the Oerbron. It was held by an Indian lady, who taught us ayurvedic baby massage. We got some basic introduction to ayurveda and how it related to babies, how the different body types could be recognised and how to handle them when giving massage, what kind of oil to use etc. The training was very useful, partly theoretical, partly practical. Timur was the demo baby at the practical part and got a very relaxing echte ayurvedic massage. I massage Timur 2 times every week. He always gets a massage before his swimming class, because the oil keeps him warm and protects his skin from getting dry.

More about the Indian lady, who is also an ayurvedic doctor, and her activities: http://www.ayurbaby.nl/
More about baby massage: http://www.sanatansociety.org/ayurvedic_massage/
ayurvedic_baby_massage.htm

08/03/06
I visited Alka, the ayurvedic doctor today and she looked a bit surprised when I said that I massaged Timur twice a week. She is right I need to pay more attention to him and get not so deeply involved in work and other voluntary activities. He is baby only once and I will feel sorry later on. She is absolutely right. I want to focus on the important things and not waste time and energy on researching. This is today's resolution.

By the way, it's also international women's day today. Long live us, women!! I want to become 90. Though I know, I have to slow down a little bit for that, eat and live healthy, meditate, do yoga and take time for precious things, such as myself and this little creature on my side, and of course, Mathijs.

The placenta

2006-03-04T12:41:00.000-08:00

DISCLAIMER: If you are vegetarian or your stomach can easily get spoiled you may not want to read this story, otherwise you will get stomach-ache. If you don't have either of these conditions, you may still get dizzy. I shall not be liable for any of the above mentioned conditions.

When I was eating Mathijs' steak & kidney pie today, I realised that I haven't even told this story yet. ...So, I read it in my Active Birth book that the placenta could be eaten. One can make a nice stew of it with some mushrooms and red wine. So, when the plancenta was born, we saved it and froze it for further use. Laura, our midwife, was totally groovy and understandable; she gave us even more ideas what we could do with it. Before freezing, she came to me with the placenta and showed me what it looked like and explained how it worked during the pregnancy. She compared it to a flower; actually it looked like a sunflower with the thick umbilical cord. Laura talked so positive and respectful about the placenta. She seemed to enjoy what she was doing.

We were a bit reluctant for a while and one day we defrosted my, or rather Timur's placenta and Mathijs (he is the chef in the house) made a nice stew with champignons and some Chianti. The placenta tastes and has the consistency of liver. It was a strange feeling to eat something that my body created. Well, some people eat their skin, nails, drink blood, or eat from the nose..., so, what's wrong with eating the placenta. In some countries it is given to dogs, at most places it is just wasted, but I'm sure cultures more close to nature are much more creative with it.

If anyone has an interesting story about plancenta, I look forward to hearing/reading it.

babaúszás

2006-03-03T14:41:00.000-08:00

Ma kivételesen én vittem Timurt az úszásórára, mert az apja borkóstolón volt. Persze magyar borokat iszogattak, mi mást? Megismerkedett a papa egy pár cimborával, akik magyar borokat importálnak Hollandiába. Most kezdték az üzletet és az egyik lakásán volt a rendezvény. Szerintem nagyon időszerü a dolog, mert kiváló, minőségi áru viszonylag olcsó áron. Én most sajnos nem élvezhetem az ízeket a szoptatás miatt.

Na, elkalandoztam. Szóval ma én úsztam Timurral. Kicsit késtünk, mert meglátogattuk a papát a borivászaton. Bemutatkoztunk az ottlévőknek és utána angolosan távoztunk. Minden új volt az úszásórán és mire mindent megtaláltam egy kis idő elment. Itt levenni a cipőt, utána egy helyen én öltözhettem át, egy másik helyen Timurt tudtam levetkőztetni, aztán lassacskán a csoportot is megtaláltam. ...Csak a köszöntésről maradtunk le. Timur nagyon jól érezte magát a vízben, annak ellenére, hogy egy kicsit vacogott (a foga még nem). Azt hiszem nem tartottam rendesen a víz alatt. Sokat kalimpált, de nagyon szépen felhasalt a vízre és a hónaljánál fogva húztam ide-oda. Ez ment a legjobban. Aztán a fejére egy vödörrel vizet öntöttünk. Ennek már nem annyira örült, de nem zendített rá.

Egy kicsit én is ideges voltam, mert késtem, meg minden új volt. A dalokat sem ismertem, csak lalalaláztam a többiekkel. Ennek ellenére nagyon jó volt. Látszott Timuron, hogy nagyon élvezte. Nézte a többi babát míg a tanár magyarázta a következő gyakorlatot, majd miközben úsztattam más szülők kamerájába vigyorgott, nagyon vagányan viselkedett (mint az apja :)). Szinte ő a legidősebb a csoportban, ez a 2-5 hónapos korosztály. Aztán itthon fél óráig evett, majd mély álomba merült. Már napok óta nem aludt eleget, így remélem most sikerül kipihennie magát.

babyzwemmen - Timur goes swimming

2006-02-21T02:45:00.000-08:00

We just found out yesterday at the 'informatieavond' that Timur would start swimming this coming Friday. The letter we got from Oerbron.nl said that the course was going to start in October. This is now good news and also a good time for Timur since his reflex of not letting water into his lungs still works at this age. I have no idea how this reflex is called. Papa is enthousiastic about swimming, since he loves water. He is pisces. I'm sure they will both enjoy it a lot. Mama will have free Friday evenings. Hurray! Win-win-win and even more win!!

visit kinderboerderij - an olfactory experience

2006-02-18T09:24:00.000-08:00

We went to the domestic animal farm/zoo in our neighbourhood. It was a rainy day, but I though it was time for Timur to start liking the rain too. In this country it's such an integral part of your life, that you must like it otherwise you better go live somewhere else. We took a big umbrella and walked to the park and the kinderboerderij. The pig there man, she is damn smart. It's no wonder that the pigs run the show in Orwell's novel. We had a conversation with the pig both when we arrived and when we left. Her place was next to the door.

The cow gave us a long lame look and then went back to eat. The little goats were very friendly. They were running free in the stable. We could stroke them and they were very curious and were sniffing at us. Timur was a bit reluctanct to touch them, he was looking around with open mouth, completely speechless from the sight of all those anymals (what a funny typo). He knew them so far only from his little book and I was imitating the sounds to make the experience audio-visual.

And of course the smell is unforgettable. The smell of rain, hay, fur and of course some fresh excreta. Hmm, wonderful! I did horse-riding for a while and the smell of horse stables stayed with me for the rest of my life. There were also 2 ponies standing outside in the rain, sadly looking at us. In another pen 4 sheep were aimlessly running around. 2 had white and the rest had dark faces. They seemed pretty scared of the umbrella. ...On the way home Timur fell asleep and slept couple of hours after this adventure.

When we got home Timur was fast asleep

attachment parenting

2006-02-12T16:42:00.000-08:00

A month before the birth I didn't know what/how I was going to do as a mother, I mean what kind of 'parenting style' I was going to follow. Of course, I had some ideas what to do with babies, since I was an au-pair for 2,5 years, but with your own child you want to do it right. I got some literature not only on pregnancy and birth, but parenting as well. Books such as, Raising an Emotionally Intelligent Child, Successful Child, Baby Book, Oei, ik groei!, Babajelek, Baby Minds, Attachment Parenting, etc. This last book gave me direction and confirmed my motherly instincts. When I read this book I found everything so straightforward and following the ideas just came so natural to me. Seeing that Timur is a happy child, I feel confirmed in my choices. I feel good about being a mother and being an 'attachment parent'. They are right, if we pay attention to kids at this age, the rest will be much easier. I'm sure my efforts will pay off on the long run.

More about attachment parenting:
http://www.naturalfamilyonline.com/articles/attachment-parenting.htm
http://www.askdrsears.com/html/10/T130100.asp

no baby room, i.e. how we escaped sleepless nights

2006-02-12T14:45:00.000-08:00

It's a fact, Timur does't have his own room yet. Does he really need one at this age? As good wannabee parents, we planned to furnish a baby room as we read in the parenting books, but unfortunately this project hadn't even reached it's climax before Timur was born. The room which was going to be the baby room was our study. We moved the computer into the living room and eagerly bought some cupboards to pretend that we were concerned. Honestly, we were much more busy with ourselves and work at that time. We thought that we just 'wait and see' how things go and proceed later according to what was necessary. We had no idea at that time what it meant to be parents and what adjustment we needed to make to our lives.

The advice of the kraamzorg was that it's good to keep newborns close to the mother, but not during the night. That's considered to be dangerous, which I totally understand. We were shown all kinds of tricks how to put the baby into bed, how high the blanket can be, use da kruik, because baby's cannot keep themselves warm etc. etc. Timur slept in his bed the night he was born. Well, his bed, which is actually an old pram we got from the Nina.Bart.Palom.Co. We liked the idea of having a mobile bed and place Timur in the house wherever we wanted to. He slept couple of more times in this bed during the first weeks. However, I found it much more convenient to have him next to me and not having to get up to feed him. In this way I could/can keep the continuity of my own night rest...

...and this is how we escaped having sleepless nights. When we slept, Timur slept as well. He was calm, he could smell us, the parfum of sweat and farts, and feel our warmth. Sooooooo important to such a young creature! The smart ones say that babies have an oceanic consciousness and they cannot differenciate between themselves and the rest of the world. So, why not enter and play part in Timur's little world? His own baby room would have broken down this limitlessness by creating unnecessary boundaries.

I also read about the good effects of co-sleeping in an attachment parenting book I got from our friend, Brent. I would never advise this co-sleeping to anyone though. Try it, experiment with it and be careful. It has advantages and disadvantages and you have to weigh all those. I think, co-sleeping fits with our non-traditional solutions. I like this third-world, tribal kind of arrangement, which I want to cherish. Away with all those expensive baby beds.

When Timur is able to conceive the idea of having his own room, we will help him to it. Am I idealistic, no I don't think so, I'm just practical and I want to follow his natural processes. When he gives signs of separation we will follow those, or at least try to. I believe we will naturally grow into that phase, we just need to keep our eyes open and reflect when necessary.

since we don't have a baby room, we turned the bedroom into a playground

fürdetés - babaúszás - vízi jóga

2006-02-12T14:30:00.001-08:00

A fürdetés sajnos nálunk nem nagy dörgés. Ezekben a holland lakásokban többnyire nincs fürdőkád, így pancsikolni csak a kis müanyag babafürdőkádban lehet. Ezt Timur lassan kezdi kinőni, így most már időszerü, hogy felüljön, mert akkor megint nyertünk egy kis helyet. Timur szereti a vizet és szívesen fürdik.

A holland szülők a zuhany alá szokták magukkal vinni gyermekeiket. Én erre még nem bátorkodtam, mert félek, hogy leejtem. Egyszer már megpróbáltuk Timurt a zuhany alá vinni, de sírva fakadt az élménytől. Na, egyelőre nem eröltetjük a dolgot.

Mellesleg felíratkoztunk babaúszásra és októberben megyünk Timurral úszni. Ezt az Oerbron.nl szervezi, akiktől a szülőkádat is béreltük. Jártunk náluk vízi partner jogára is a terhesség alatt, ami mindhármónknak nagy élmény volt. A víznek félelmetes ereje van. Néha hideg, mogorva és dühöng, máskor pedig lágy, gyengéd és a gondjaiba fogad. A vízi jóga erről az utóbbiról szólt.

the short story of The Box

2006-02-12T14:30:00.000-08:00

We were both ambiguous about the Box. Mathijs called it 'prison'. I thought of it as a 'maybe useful item', but still, poor kids. We got a nice colourful box from the Nina.Bart.Palom.Co and due to our ambiguity, we didn't set it up for a while. When Timur started rolling around and he fell off the couch, we thought, it was the time to set up the Box to keep our beloved son safe. This was a mistake.

We got a sponge for the box and also lifted the bottom, sinced I couldn't get him out of there, it was so deep. He was in there once. We set up the mobile toys to play with. Then we put him in there once more. Everything went still good. When I put him there the third time, he rolled around. When he wanted to roll back he banged his head against the rails. He started crying out of pain. Ik was er klaar mee. This was the last straw on the camel's back. I decided to get rid of the box. We wrapped it up the same day and put it to our storage room downstairs, where we store our bicycles.

04/03/06:
I heard today that the box is useful when kids learn to stand up. They can hold the rails and pull themselves up. Well, we'll see, we may still dig up that good old Box.

the first fall

2006-02-11T13:04:00.000-08:00

The first fall happened about 10 days ago, when Timur fell off the couch. He fell asleep and since he was wrapped into a blanket, I thought he was safe. Then he woke up. He started mumbling to himself and slowly unwraped the blanket and moved to the edge of the couch. I heard the noises, but it was nothing alarming, I went on with my own things. Papa was also walking around. He had a busy day, he had to dress up nicely. While we were both busy, suddely Timur fell off the couch. ... He fell on his belly, but he still hit the floor with his head. We have carpet on the floor, so it's not that hard but still. I became very nervous and felt guilty for what happened. He cried for a while afterwards. I stayed next to him for the rest of the day, just in case. Mathijs says that the van Zutphens are hard-headed and they can take this much. Also dr. Spock said in his book that most babies fall at least once before the 7th month and that is ok, that belongs to it. This is how we all learn.

Besides, about a week before this accident, there was another time when Timur nearly fell off the couch. I managed to catch him at the very last moment. Then he was already hanging with his head from the couch. Scary!!! When I rescued him and was holding him in my lap he folded his hands together, like a little wise man, with an expression on his face: 'so what?' He made me smile. :)

After these incidents we made a safe and warm corner for him in the living-room. There is a flat sponge with lots of pillows, and some toys around. Now he can play and fall asleep any time he wants to. I guess, this is one of the functions of the Box. You'll hear our story with the box too.

music education

2006-02-11T12:23:00.000-08:00

We started with music from the first day on, or rather even before. I was singing a Hungarian folksong to Timur even when he was still in my belly. He knows Tavaszi szél vizet áraszt very well and this song calms him down still today. He even reacts with a smile when I sing it to him. I also listened to music during my pregnancy trying to educate him in this way. I read that classical music was good for babies, so this is what we had after the birth. We have 2 Classical Chill Out cds, which we regularly listen to. He probably knows them by heart by now. :) We also have some Chinese and Indian music and now we are slowly introducing our own stuff, LGT, jazz from Mathijs, Erykah etc. He seems to react when he hears a new kind of music for the first time. I was breastfeeding once when Mathijs changed the music. Timur stopped for a while, listened and then went on. The expression on his face was: 'oh, this is cool'.

Mathijs has already introduced Timur the keyboard, the flute, the harmonica and of course, his saxophone. I shot some of the 'lessons' with our digicamera. We'll go on with music. I would like him to enjoy music (which is already happening) and maybe learn to play an instrument later, but we'll see. I don't want to project anything on him. Try not to show my expectations. Of course every parent has them. :)

Added on 22/02/06:
Mama borrowed a funny book from the library: Baby's & Music. As I flipped through, there is not much new in this book, though may give us some fresh ideas on how to proceed.

döglött béka és társai

2006-02-11T12:03:00.000-08:00

Timur nagyon élvezi a mondókákat és dalokat, pl. a száraz tónak nedves partján, libapék, megfogtam egy szúnyogot, a part alatt, sárgarépa ez a busz, vagy azt, hogy:

Volt egyszer egy ember
Szakálla volt kender
Felmászott a fára
Leesett a sárba
Két kutya húzta
Harmadik meg nyúzta
Mari néni siratta
Laci báci kacagta

Sok verset és mondókát olvasunk és dalolunk a Cini-cini muzsukából is, ami igaz, szintén csak óvodáskorúaknak szól. A dalokat sokszor átköltjük és szoktam a dallamokra a Timur beceneveit (Timi-mimi, Timimanó, Manófalvi Manócska, Icike-picike Timike, Kis öregharacos, stb.) is énekelni. A hab a tortára a Régi Magyar Mondák, Szittyaország, Ménród, Hunor, Magyar, Attila stb. történetei. Az az igazság, hogy ezeket a történeteket én magam is élvezem, így mindketten jól szórakozunk.

minden napra egy mese - ez nem mese

2006-02-11T10:17:00.000-08:00

Ez az a könyv, amit a kezdetek kezdetétől olvasok Timurnak. Vannak ebben mesék a világ minden tájáról és szerencsére nem olyan szabványosak. Nem sok a királyfi, szép királylány, meg a 3 próbás sztori, hanem inkább állatos történetek vannak benne, pl. Kutya-macska barátság, Miért rágják meg a fák kérgét a nyulak, Cinegenaptár, vagy hogyan tolt ki okos öreg kormorán a buta halakkal. Timur nagyon élvezi a mesehallgatást, habár még nem sokat ért belőlük. A mesék hossza pont elegendő ahhoz, hogy ne veszítse el türelmét. Eddig főként a hátán feküdt meseolvasás közben, ami azért volt jó, mert tudtam vele szemkontaktust tartani. Amikor a meseolvasást említem neki, akkor kezével, lábával kapálódzik örömében. Most már segítséggel az ölemben is tud ülni és kis mancsával babrál a papíron. Így nem látom az arcát és nem tudom figyel-e vagy sem.

Ami még érdekesség a könyvvel kapcsolatosan, hogy 1973-ban (egy évvel a születésem után) jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában. A hátlapjára az van írva: HAT ÉVEN FELÜLIEKNEK. Szerencsére nem felkiáltójellel.

the mother tongue issue - az anyanyelv, mely mindig leigáz, mondta valaki valaha

2006-02-11T09:42:00.000-08:00

A friend of mine asked today, why I was writing in English. Yes, indeed, why am I writing notes to my beloved son in English, while I am communicating with him in my beautiful native tongue, Hungarian? Jó kérdés. I guess, I am living in such a multilingual and multicultural environment that I unconsciously chose a neutral language that can be well understood by all those, who are watching us via the ether and also for family members, friends and kindred souls both in paprika Hungaria, just as well in cheezy Holland, or the rest of this crazy world. Forgive me my dear anderstalige reader, there will be posts here in Hungarian as well, which on the long run I won't be able to avoid. Előbb utóbb kibújik a szög a zsákból.

Timur is raised bilingual, Hungarian and Dutch and he won't have a chance to escape learning English, since it's an essential part of this household.

Kedves magyar ajkú olvasó, szeretettel üdvözöllek ezen a honlapon és megigérem lesz magyar blog is. Ami késik nem múlik. Úgy tünik, hogy ez a nyelv eddig egyfajta titkos kód köztem és Timur között, de majd lassacskán előbújnak a történetek.

127 days into Timur's life

2006-02-10T08:24:00.000-08:00

The 18th week. Timur is getting more agile. He moves around a lot, rolls from side to side, sometimes gets into dangerous situations, if we don't watch out. After all the movements, he takes long naps and wakes up with a cute cry and a hungry belly. Mama read up on the current development of the issues and everything seems to go according to the norm. Well, what is norm? I just want to say that he is fine.

First time in the cinema

2006-02-06T13:07:00.000-08:00

(I lost the first draft of this blog, this is the second one, less inspiring.)

We went to the Rotterdam Filmfestival last Friday. We took Greenwheels and also Nina with us. She was dressed so nice! The reason we went there was to watch a Hungarian movie (Nyócker), which I had helped subtitling. My old colleague, Ellen, asked me whether I wanted to do it with her. I think, we did a good job. It was difficult though, especially the songs. And there were plenty of them. This movie was the surprise on Friday night at 22.oo.

We had to be there, this was the Dutch permier of the film. Since we don’t have a babysitter yet, we took Timur with us. We thought he was going to sleep during the movie. He slept a little at the very end when he was already very tired. The loudspeakers were so loud, even for me. I was worried about Timur’s hearing, but Mathijs said (he knows everything) that it was ok. No damage done. I hope so.

Well, we had some drinks after the movie in a huge hall. Timur was awake, but very-very tired. He didn’t smile any more. He seemed to me a bit annoyed, but daddy said Timur enjoyed the party. Let it bee!